Lewis Hamilton és Charles Leclerc számára a vártnál is nehezebben alakult a Magyar Nagydíj, amiért elsősorban a Ferrari sajátos aerodinamikai konfigurációja felelt. Az SF-26-os modellre szerelt nagy leszorítóerős hátsó szárny ugyan elméletben ideális választásnak tűnt, a versenyen azonban komoly hátrányt jelentett a pilótáknak.
A hátsó szárnyon elhelyezett, a szakértők által csak vállfaként emlegetett kiegészítő elem extra aerodinamikai terhelést biztosított a kanyarokban. Ez a megoldás viszont elkerülhetetlenül megnövelte a légellenállást az egyenesekben, így a versenyzők nem tudták elérni a szükséges végsebességet a támadásokhoz.
Kompromisszumos megoldás a kanyarokért
A Hungaroring lassú, egymásba fűződő kanyarjai miatt a döntés önmagában racionális volt, hiszen a pálya karakterisztikája megköveteli a magas leszorítóerőt. A Scuderia Fans elemzése szerint azonban a választott csomag hátrányai azonnal felerősödtek, amint a vörös autók beszorultak a lassabb riválisok mögé.
A maranellóiak helyzetét nehezítette, hogy Leclerc gyengén rajtolt, Hamilton pedig rajtbüntetéssel vágott neki a futamnak. Emiatt mindkét versenyző a mezőny sűrűjében talált magát, ahol a légellenállás miatt képtelenek voltak kihasználni a tempóelőnyüket.
Trükkös előzési pontok
A mogyoródi aszfaltcsíkon egyébként is nehéz az előzés, mivel a kanyargós részeken a hátul haladó autó sok leszorítóerőt veszít a zavaros levegőben. Az egyetlen valódi előzési pontot a célegyenes jelenti, ám ehhez az utolsó kanyarban szorosan a rivális mögött kell maradni, majd a kigyorsításnál nagyobb tempót elérni.
Tiszta levegőben a Ferrari ki tudta volna aknázni a kanyarokban nyert értékes tizedmásodperceket, a forgalomban viszont megfordult a képlet. Hamiltonnak és Leclerc-nek úgy kellett volna szorosan követnie az előttük haladót, hogy az autójuk éppen a legfőbb előzési zónában produkált túl nagy légellenállást.
A modern Forma–1-ben az előzések sikere a hibrid rendszer energia-leadásától is függ, különösen akkor, ha a védekező autó is használhatja az elektromos extra teljesítményt. A szárny kialakítása önmagában nem magyarázza a Ferrari összes nehézségét, de döntő tényezőnek bizonyult abban, hogy a pilóták nem tudták pozícióra váltani a valós tempójukat.