Franz Tost, aki éveken át vezette a Toro Rosso istállót (a mai Racing Bulls elődjét), kivételesen sok tehetséges pilótával dolgozott együtt hosszú pályafutása során. Mégis, két nevet emel ki, akik szerinte nemcsak ügyesek voltak, hanem valódi világbajnokok is lettek. Ezek a versenyzők Max Verstappen és Sebastian Vettel, akik egyaránt a Red Bull kötelékében érték el karrierjük csúcsát.
Tost úgy látja, nem véletlen, hogy épp ők értek el ekkora sikereket, hiszen több is kellett a tehetségen kívül. Véleménye szerint minden igazi Forma–1-es bajnokban közös négy alapvető tulajdonság van, és ezek nélkül senkiből sem lehet tartósan a sportág csillaga. Verstappen és Vettel pedig e négy területen mindketten kiemelkedőt nyújtottak már a fiatal éveikben is.
Az első és legszembetűnőbb elem Tost szerint természetesen a nyers tehetség. Úgy fogalmazott, hogy Verstappen minden idők egyik legtehetségesebb pilótája, akivel valaha is együtt dolgozott, és ugyanez igaz Vettellel kapcsolatban is. Ez azonban még nem lenne elég.
A második kulcs a teljes és állandó fókuszáltság. A két versenyző életét a versenyzés határozta meg, és ez a szenvedély éveken át töretlen maradt náluk. Tost úgy látja, ez az elhivatottság az, ami lehetővé teszi számukra, hogy mindig kihozzák magukból a maximumot, még a legnehezebb helyzetekben is.
A harmadik fontos tényező a fegyelem, amit sokan alábecsülnek – állítja Tost. Ez nemcsak azt jelenti, hogy időben jelennek meg a megbeszéléseken, hanem azt is, hogy képesek verseny közben is kontrollálni a döntéseiket.
Példaként említette, hogy a legnagyobb nyomás alatt – például az időmérő utolsó körében – is képesek ugyanazt a fékezési pontot megtartani, nem engednek a kísértésnek, hogy egy tizedmásodpercet nyerjenek kockázatos manőverekkel. Egy több mint 60 körös futamon belül is tudják, mikor érdemes várni, és mikor jön el az ideje a támadásnak. Tost szerint ez a fajta tudatos önkontroll legalább annyira fontos, mint maga a sebesség.
Végül, de nem utolsósorban ott van bennük az állandó kíváncsiság és tanulás iránti vágy, amit a legtöbben talán észre sem vesznek. Tost úgy véli, a bajnokok nemcsak a csapattársaik és ellenfeleik erősségeivel és gyenge pontjaival vannak tisztában, hanem önmagukat is kritikusan szemlélik.
Még ha a nyilvánosság előtt nem is vállalják, pontosan tudják, mikor hibáztak, és legközelebb nem követik el ugyanazt. Éppen ez a fajta önreflexió és tanulási képesség teszi őket különlegessé.
A tapasztalt csapatvezető egy konkrét emléket is felidézett, amikor Verstappent még a Forma–3-as pályafutása idején figyelte meg a norisringi hétvégén. Esős, változékony körülmények között Max minden egyes körben másfél-két másodperccel gyorsabb volt a mezőny többi tagjánál – egy olyan pályán, ahol a köridők alig haladják meg az 58 másodpercet. Tost ekkor már biztos volt benne, hogy különleges képességű versenyzőről van szó.
A Forma–1-ben pedig, függetlenül attól, hogy épp milyen az autó, a valódi klasszisok mindig képesek kiemelkedni. Tost szerint Verstappen és Vettel is épp ilyen volt: mindig a maximumot hozták ki a rendelkezésre álló technikából.
Emlékeztetett arra a futamra, amikor Vettel a fuji versenyen a Toro Rossóval az élmezőnyben harcolt, egészen addig, amíg egy incidens Mark Webberrel meg nem szakította a menetelését. Verstappen esetében is hasonlókat tapasztalt: amikor az autó csak a hatodik-nyolcadik helyre volt elég, Max akkor is rendre ott volt az élmezőny közelében.