Johnny Herbert nem finomkodott, amikor az Ausztrál Nagydíj után a 2026-os Forma–1-es autókról kérdezték. A korábbi futamgyőztes, aki 1989 és 2000 között versenyzett a sorozatban, úgy érzi, a királykategória túlságosan eltávolodott attól, amitől egykor a világ legkeményebb autós bajnokságának számított.
Az egykori pilóta szerint a hangsúly ma már nem azon van, hogy ki tudja a végletekig feszíteni a határokat a pályán, hanem azon, hogy ki kezeli ügyesebben az elektronikát. „Exversenyzőként és szurkolóként sem akarok clippingről, boostról, előzési módokról és aktív szárnyakról hallani” – mondta, majd hozzátette, hogy ő egyszerűen azt szeretné látni, ahogy a pilóták valódi kihívásokkal szembesülnek.
„Ez már inkább videojáték”
Herbert szerint a jelenlegi szabályrendszer és technikai csomag nem a klasszikus értelemben vett vezetői tudást helyezi előtérbe. Úgy látja, a versenyzők más típusú terhelést kapnak, mint régen, és ez szerinte rossz irány.
„A pilótákat próbára teszik, de nem a megfelelő módon. Olyan ez, mint egy videojáték. Tényleg ez lenne a Forma–1 szellemisége? Gombokat kell nyomogatni a megfelelő pillanatban? Hová tűnt a vezetői képesség?” – tette fel a kérdést.
A kritikája talán legélesebb mondata az Eau Rouge-ra vonatkozott, amely Spa-Francorchamps ikonikus kanyarkombinációja, és amely évtizedeken át a bátorság egyik fokmérője volt. Herbert úgy véli, a mai autókkal ez már messze nem ugyanaz a kihívás. „Bárki képes rá, ezekkel az autókkal még a nagymamám is bevenné az Eau Rouge-t” – fogalmazott sarkosan.
Elveszőben a régi iskola
A brit expilóta szerint az igazi Forma–1-es autók kora lassan a múlté. Úgy gondolja, a technológiai fejlődés olyan szintet ért el, amely már elnyomja a versenyző szerepét.
„Ma már nincsenek igazi Forma–1-es autók” – jelentette ki, majd a példák kedvéért a sportág nagy neveit is megemlítette. „Az a képesség, ami egy Maxban, egy Lewisban, egy Sennában, egy Prostban vagy egy Schumacherben megvolt, hogy folyamatosan a határon túl vezessenek, és kontrollálják az autót a nagy tempójú kanyarokban, például amilyeneket Melbourne-ben is látunk, az tette igazán próbára a pilótát. Ebből mára szinte semmi nem maradt.”
Herbert úgy érzi, a sportág DNS-e sérül. „Elveszítjük azt, aminek a versenyzés lényegét kellene adnia, a technológia túl messzire ment” – mondta.
A paddockban ugyanakkor nem mindenki látja ennyire sötéten a helyzetet. Toto Wolff diplomatikusabb hangot ütött meg, amikor a 2026-os korszak első tapasztalatairól kérdezték, és úgy vélte, természetes, hogy egy új szabályrendszer bevezetésekor jelentkeznek kezdeti nehézségek, miközben fontos a szurkolók véleményének meghallgatása is.
Herbert kritikája azonban rávilágít arra, hogy a Forma–1 identitásáról szóló vita 2026-ban is élő és megosztó kérdés, ugyanis egyesek szerint a technikai innováció viszi előre a sportot, mások viszont attól tartanak, hogy közben éppen a lényeg vész el.