Damon Hill nem kertel az Aston Martin mostani helyzetével kapcsolatban, ugyanakkor nem is temeti a csapatot: szerinte Adrian Newey és a Hondával közös program lehet látványos áttörés, de akár olyan zsákutca is, amely hosszabb távon romboló következményekkel jár.
A korábbi világbajnok úgy látja, a projekt lényege épp Newey gondolkodásmódja, ami ritkán választja a biztonságos utat, viszont időt kér, és ez most kulcskérdés.
A nagy várakozás érthető volt, hiszen Newey érkezése a szezon rajtja előtt eleve azt ígérte, hogy az Aston Martin új korszakot nyit, ráadásul a Honda-motorral és az AMR26-tal egy komplett új csomag állt össze. A gond az, hogy a kezdeti döcögést mindenki beárazta, csak nem ilyen mértékben: néhány futam után a csapat a konstruktőri tabella végén áll, pont nélkül, és ebben a mezőnyben csak a még kapaszkodókat kereső Cadillac van hasonló cipőben.
A mélypontot a Japán Nagydíj hétvégéje hozta el, mert Suzuka hagyományosan az a pálya, ahol a kasztni és az aerodinamika „igazat mond”, így különösen kellemetlen jelzés, hogy itt az Aston Martin egy körön még az amerikai újonc alakulatnál is lassabbnak bizonyult.
A futamon végül Fernando Alonso legalább célba ért, 18. lett, ami egyben az első igazi célba érés volt a Honda–Aston Martin párosnak a futmon, de ez inkább adminisztratív mérföldkő, mint sportszakmai megnyugvás.
Mindezek ellenére Newey nem hátrált ki a saját irányából, sőt a belső kommunikáció alapján kifejezetten védi a koncepciót, és azt állítja, maga a kasztni a mezőny „ötödik legjobbja”.
Ez a nézőpont házon belül is kapott támaszt, ugyanis a pályán zajló munkát felügyelő Mike Krack arról beszélt, hogy a gondok jelentős része nem nyers tempóhiányból jön, hanem megbízhatósági jellegű, például a akkumulátor környékén jelentkező vibrációk is komolyan beleszólnak a hétvégékbe.
Hill szerint pont itt válik kétélűvé Newey módszere: a brit mérnök nem arról híres, hogy a komfortzónában maradna, miközben a csapatnak közben eredménykényszerrel, technikai hibákkal és egy új motorpartnerrel is egyszerre kell megküzdenie.
„Ha azt mondanád Adriannak, hogy ‘biztonságban lennénk, ha ebben a körben maradnánk’, ő erre azt felelné: ‘és mi van, ha kilépünk a körből?’ Ez az, amit mindig csinál. Menni fog tovább ezen az úton, és valami ki fog belőle jönni” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy szerinte a teljes kudarc kevéssé valószínű, viszont a várakozási idő annál inkább.
A volt világbajnoknál a központi kérdés nem is az, hogy működhet-e a szélsőséges elképzelés, hanem az, hogy mennyi idő kell hozzá, és meddig lehet türelmesnek maradni ilyen eredménysor mellett.
„Vagy soha nem fog működni, ami nem túl valószínű, mert szinte mindig működik, de időbe telik. Mennyi ideig tart, mire eljön a fordulat? Mikor fog beérni az extrém koncepció?” – tette fel a kérdéseit.
Hill még tovább ment, mert szerinte létezhet olyan pont, amikor a határok tolása már nem csak bátor, hanem veszélyes is, különösen akkor, ha a versenyképesség hajszolása felülír minden óvatosságot.
„Van egy pillanat, amikor Adrian katasztrófát idézhet elő, mert addig tolja a dolgokat, hogy a versenyszelleme mindent felülír? Ő olyan ember, akinek a fejében ott van a tökéletesség képe, és mindenkit magával akar vinni” – nyilatkozta, miközben egy szokatlan hasonlattal írta le a helyzetet.
„Olyan ez, mint Mózes: mindenki azt kérdezi, ‘hol van az ígéret földje? Nem vagyunk benne biztosak, hogy odaérünk’. Eljön az a pont, amikor azt kell mondania: ‘bízzatok bennem, oda fogunk érni’. És mennyi idő, mire néhányan azt mondják: ‘lehet, hogy elvesztette a fejét’” – mondta Hill, érzékeltetve, hogy a projekt belső dinamikája legalább annyira kritikus lehet, mint a köridők.
A kételyek mellett azonban nem zárja rövidre a történetet, ugyanis Hill összességében inkább a nagy fordulat felé billenti a mérleget, és azt gondolja, ebben az együttműködésben benne van a látványos felemelkedés.
„Meg kell néznünk, hogy Adrian képes-e megcsinálni, vagy egyszerűen túl sok mindent kell rendbe tenni a Hondával. Bízom benne, hogy meg fogja csinálni. Az az érzésem, hogy ő is tudja, hogy ez végül össze fog állni” – értékelt, majd hozzátette, szerinte az idény elejére visszanézve később egyértelmű jelek lesznek arra, hogy már a kezdetektől jó irányba mentek, csak épp nem látszott azonnal az eredmény.