A Forma–1-es pilóták élete a pályán kívül is tartogat izgalmakat, és a Ferrari sztárja sosem titkolta, mélyen vonzódik a távol-keleti hagyományokhoz. A legutóbbi szigetországi kalandja azonban a múltjának egy jóval sötétebb időszakát is felszínre hozta, ugyanis a küzdősportok iránti szeretete egészen az iskolás éveiig nyúlik vissza. Gyerekként eredetileg azért kezdett el karatézni, hogy meg tudja védeni magát az őt bántalmazó társaitól, a harcművészetek pedig örökre megváltoztatták a szemléletmódját. „Nemcsak az önvédelemre tanított meg, hanem fegyelmet, tiszteletet és alázatot is belém nevelt” – írta közösségi oldalán a bajnok, visszatekintve a kezdetekre.
A gyerekkori nehézségektől a hollywoodi mesterig
A Japán Nagydíj felvezetéseként a brit klasszis egy egészen elképesztő programon vett részt, ahol kardot ragadott, majd a Kengishu Kamui nevű szamurájcsoport vezetőjével gyakorolt. A mester, Simagucsi Tecuó nem akárki a szakmában, ő volt az egyik legismertebb hollywoodi mozi, a Kill Bill harci jeleneteinek koreográfusa és szereplője is. Ez a tény különösen felvillanyozta az autóversenyzőt, aki él-hal a Quentin Tarantino által rendezett alkotásokért.
„A japán kultúrának annyi olyan eleme van, amely fontos számomra” – nyilatkozta a Sky Sports F1 kamerái előtt, majd hozzáfűzte, igyekszik folyamatosan szélesíteni a látókörét. „Amikor ide utazom, mindig próbálok minél többet tanulni és átélni ebből a világból” – folytatta a gondolatmenetet a televíziós interjúban. A filmes kapcsolódás pedig teljesen lenyűgözte a sztárpilótát. „Imádom a Kill Bill összes részét, így ez a mostani élmény valami egészen hihetetlen volt. Életem egyik legmenőbb dolga volt, hogy kardot foghattam és elsajátíthattam néhány mozdulatot” – mesélte lelkesen.
Relikviavadászat a Távol-Keleten
Az akciófilmes kaland olyannyira magával ragadta a harminckilenc éves versenyzőt, hogy egy meglehetősen ritka és különleges relikviát tűzött ki célul a magángyűjteménye számára. „Az egyik nagy álmom, hogy legyen egy olyan szamurájkardom, amit a filmben is használtak. Már egy ideje próbálom kideríteni, hogy pontosan ki készíti ezeket” – avatta be a rajongókat a terveibe.
A pilóta által „valószerűtlennek” nevezett tokiói edzés során a múlt és a jelen egészen varázslatos módon fonódott össze. „Hét éven át minden héten jártam edzésre, és minden egyes óra úgy kezdődött, hogy letérdeltünk és meghajoltunk a szenszejünk előtt. Most pontosan ugyanezt tettem, amikor elkezdődött a lecke Tecuóval” – emlékezett vissza a pilóta.
„Csodálatos érzés, amikor az életben így körbeérnek a dolgok” – osztotta meg gondolatait, mielőtt rátért volna a mélyebb tanulságokra. „Fiatalabb koromban még nem értettem, miért volt kötelező a meghajlás, de ahogy felnőttem és megtanultam tisztelni a hagyományokat, rájöttem, milyen gyönyörű is ez a gesztus” – vélekedett a hagyományokról, majd rendkívül hálás szavakkal zárta a beszámolóját. „Köszönöm, Szenszej, és köszönöm neked is, Tokió, ezt a szépséget, a kultúrát és a meleg fogadtatást” – hálálkodott a posztja végén.