A hétszeres világbajnok második ferraris szezonja eddig egyértelműen pozitív meglepetés, ráadásul nem csupán önmagához képest, hanem csapattársával, Charles Leclerc-rel összevetve is.
Amikor Hamilton megérkezett Maranellóba, sokan úgy vélték, hogy a Ferrari elsősorban a tapasztalatára, a marketingértékére és a vezetői kvalitásaira számíthat, miközben a pályán Leclerc marad az istálló első számú embere. A monacói pilóta évek óta a csapat jövőjének számított, ezért a legtöbb szakértő természetesnek vette volna, hogy hosszú távon ő lesz a gyorsabb és eredményesebb versenyző.
A szezon eddigi alakulása azonban egészen más képet fest. Hamilton nemcsak felvette a versenyt fiatalabb csapattársával, hanem több hétvégén egyenesen ő tűnt a Ferrari húzóemberének. A leglátványosabb példa erre a Monacói Nagydíj volt, ahol a brit klasszis a 2. helyen ért célba, és a teljes hétvége során a mezőny egyik legerősebb teljesítményét nyújtotta.
Más szelek fújnak a Ferrarinál
Az utcai pályák mindig különleges kihívást jelentenek, Monaco pedig talán a leginkább a vezetői képességekről szól. Hamilton ott mutatott sebessége és magabiztossága sokakat emlékeztetett a Mercedesnél töltött fénykorára.
Talán még beszédesebb tény, hogy a barcelonai versenyhétvége előtt Hamilton előrébb áll a világbajnoki pontversenyben, mint Leclerc. Ez néhány hónappal ezelőtt szinte elképzelhetetlen forgatókönyvnek tűnt. A legtöbb előrejelzés ugyanis arra épült, hogy Leclerc a Ferrari házon belüli mércéje marad, Hamilton pedig fokozatosan alkalmazkodik majd új környezetéhez. Ezzel szemben jelenleg éppen a brit veterán az, aki a nagyobb stabilitást és a kiegyensúlyozottabb teljesítményt mutatja.
Ami különösen látványos, hogy Hamilton sikere nem egy-egy kiugró eredményre épül. A versenytempója, a gumikezelése és a stratégiai érzéke ismét a régi időket idézi. Az elmúlt években sokszor úgy tűnt, hogy elveszett az a könnyedség és önbizalom, amely pályafutása legsikeresebb időszakát jellemezte. Most viszont újra egy felszabadult, motivált és éhes versenyzőt látni.
Több tényező is szerepet játszik
Ebben természetesen számos tényező szerepet játszhat. A Ferrari környezete, az új kihívás, valamint az a tény, hogy egy legendás csapatnál újra történelmet írhat, önmagában is erős motivációt jelenthet. Ugyanakkor a paddockban és a bulvársajtóban egyre többen beszélnek arról is, hogy a magánéleti boldogság sem elhanyagolható tényező.
Hamilton az utóbbi időszakban feltűnően kiegyensúlyozottnak és jókedvűnek tűnik, ami sokak szerint összefügghet a Kim Kardashiannal való kapcsolatával. Bár természetesen lehetetlen számszerűsíteni, hogy egy párkapcsolat milyen hatással van egy sportoló teljesítményére, a sporttörténelem számos példát szolgáltat arra, hogy a stabil magánélet pozitív hatást gyakorolhat a versenyzők mentális állapotára. Hamilton esetében is feltűnő, hogy a pályán és azon kívül is magabiztosabbnak, felszabadultabbnak látszik, mint az elmúlt évek jelentős részében.
Mindez egyelőre csak tovább erősíti azt az érzést, hogy a Ferrari talán nem egyszerűen egy legendás versenyző utolsó nagy kalandját kapta meg, hanem egy olyan Hamiltont, aki negyvenévesen is képes újra a legmagasabb szinten teljesíteni. Ha pedig ez a tendencia folytatódik, akkor nemcsak a riválisoknak, hanem Charles Leclerc-nek is komolyan számolnia kell azzal, hogy a Ferrari garázsában jelenleg nem a jövő embere, hanem a sportág egyik legnagyobb ikonja diktálja a tempót.