-crop-1200x800_320x213.jpg)
A japán versenyhétvége második gyakorlásán kisebb meglepetésre a McLaren ausztrál pilótája végzett az élen, ugyanis 1:30.133-as köridejével nagyjából egy tizedmásodpercet vert a teljes mezőnyre. Aki ebből egy szoros vasárnapi küzdelemre vagy wokingi áttörésre számítana, annak érdemes sokkal mélyebben megvizsgálnia az adatokat.
Az edzés végén futott, teletankolt versenyszimulációk során a Mercedes kíméletlenül állva hagyta a riválisokat. Az eltérő gumikeverékeket és az etapok hosszát figyelembe véve egyértelműen Andrea Kimi Antonelli diktálta a legbrutálisabb tempót.
Az olasz tehetség körönként mintegy két és fél tizedet adott házon belül George Russellnek, miközben az egykörös tempóban elöl lévő narancssárga autók a hosszabb távokon teljesen visszaestek. A regnáló világbajnok Lando Norris ráadásul értékelhető adatokat sem tudott gyűjteni, miután egy technikai hiba miatt nagyon hosszú időre a bokszban ragadt.
A Mercedes egykörös tempóját elnézve vélhetően jócskán tartalékolt a beállításokkal, a versenytempójuk valódi titka pedig a szektoridők mélyreható elemzéséből derül ki. A pálya első és harmadik szakaszán szabályosan állva hagyják a többieket az egyenesekben. Antonelliék az első kanyar felé haladva akár 15 km/h-val is gyorsabbak az üldözőknél, míg az utolsó szektorban 10 km/h a tempófölényük.
A végsebesség a Ferrari gyenge pontja
Az üldözőbolyt jelenleg a Ferrari vezeti, bár a lemaradásuk elég egyértelműnek tűnik a hosszú etapokon. Charles Leclerc átlagosan 0,66 másodpercet kapott körönként a listavezetőtől, a kettes szektorban viszont szinte tökéletesen tartja a lépést az éllovassal. A vörös autók a gyors S-kanyarokban is kiválóan tapadnak, a köridő javarésze az egyenesekben úszik el. Míg a monacói pilóta viszonylag stabil köröket futott, csapattársa elképesztő nehézségekkel küzdött. Lewis Hamilton egyáltalán nem találta a ritmust, körönként 1,3 másodpercet bukott, ráadásul a magas gumikopás is hátráltatta az etapját.
Érdekesség, hogy a McLaren az azonos erőforrás ellenére is rengeteget veszít a hosszú egyenesekben, amit a kanyarokban mutatott gyengébb mechanikai tapadás csak tovább ront. Oscar Piastri emiatt átlagosan majdnem egy teljes másodperccel autózott lassabb köröket az éllovasnál, amivel éppen csak befért a két Ferrari közé.
Középcsapattá süllyedt a Red Bull?
Az idei szezon harmadik fordulójához közeledve egyre egyértelműbbé válik a Red Bull mélyrepülése. A négyszeres világbajnok Max Verstappen versenytempója egészen siralmas képet festett, ugyanis a holland versenyző körönként közel másfél másodpercet kapott a Mercedestől. Ezzel az eredménnyel nemhogy a dobogó esélytelen, de még a Haas és az Alpine is gyorsabbnak bizonyult az energiaitalosoknál.
A probléma gyökere valószínűleg aerodinamikai jellegű. A telemetriai adatok alapján a tizenhatos kanyar felé vezető szakaszon a Red Bull még a Ferrarit és a McLarent is felülmúlja végsebességben, a tempó ugyanis az első szektor gyors irányváltásaiban vész el. Elképzelhető, hogy túlságosan a légellenállás csökkentésére fókuszáltak, de az is benne van a pakliban, hogy az idei koncepció egyszerűen nem generál elég tapadást. Ezt az elméletet erősíti, hogy a testvércsapat Racing Bulls azonos motorral sokkal többet lassul az egyenesekben, ami más aerodinamikai filozófiára utal.
A középmezőny erőviszonyai a kínai hétvégéhez hasonlóan alakulnak idén. A Haas és az Alpine viszi a prímet a sűrűjében, közvetlenül mögöttük pedig az Audi próbálkozik az élre törni. Nico Hülkenberg ugyan biztatóan kezdte a délutánt, de a jelentős gumikopás hamar tönkretette a versenyszimulációját.
A mezőny végét a Williams és a Racing Bulls vezeti fel a csalódást keltő tempójukkal, míg a sor legvégén a Cadillac és az Aston Martin kullog. Az Aston Martin helyzete egészen megdöbbentő, ugyanis a zöld autók időmérős, kevés üzemanyagos körei nagyjából a teletankolt Mercedesek idejével mozogtak egy szinten.