|2026. 03. 13. 19:45
Russell egy másodpercen belül a pályacsúcshoz, a W17 minden téren erőt sugároz.

A 2026-os szezon második hétvégéjén a Mercedes egyértelmű jelzést küldött a riválisoknak Sanghajból, ugyanis a W17 tempója nemcsak az élmezőnybe repítette George Russellt és Andrea Kimi Antonellit, hanem a pályarekordot is veszélybe sodorta.

Russell a sprintidőmérőn 1:31.520-at autózott, ami mindössze 979 ezredmásodperccel maradt el a 2005-ös pole-időtől. Ez az adat önmagában is beszédes, hiszen a jelenlegi autók új korszakot képviselnek, mégis már a második versenyhétvégén történelmi összevetésben is versenyképesek.

Nem csak lóerők kérdése

Melbourne-ben még sokan azzal magyarázták a Mercedes fölényét, hogy az ottani aszfaltcsík kevésbé kedvez az elektromos visszatöltésnek, így a belsőégésű motor szerepe jobban felértékelődik. Sanghaj azonban egészen más karakterű pálya, ennek ellenére a fekete-ezüst autók itt is meghatározó erőt képviseltek.

A brackley-i alakulat az egyetlen szabadedzés ellenére hosszabb etapokat is bevállalt, ami arra utal, hogy nem csupán az egykörös tempó erős. A versenyszimulációk alapján a gumikezelés is rendben van, ami kulcsfontosságú, ugyanis a szemcsésedés továbbra is komoly kockázatot jelent ezen a pályán.

A Brixworth-ben készülő erőforrás ráadásul még nem is a maximális beállításon üzemel. A hírek szerint csupán 3,5-ös motormódban futott, miközben az 5,0 jelenti a felső határt. Ez azt sugallja, hogy maradt még tartalék, miközben a megbízhatóságot sem kockáztatják feleslegesen.

A számok mögé nézve

Az egyenesbeli végsebességek látványos képet festenek. Isack Hadjar 341 km/órát ért el a Red Bull-lal, bár kérdés, hogy szélárnyék segítette-e. A Mercedes-motorral hajtott autók közül Alexander Albon 340-et, Pierre Gasly 339-et, Franco Colapinto 338-at, Carlos Sainz pedig 337-et mért. Ezek az értékek komoly teljesítményről árulkodnak, még akkor is, ha az alacsonyabb leszorítóerő miatt ez nem minden esetben jelent pályaelsőséget.

Lewis Hamilton is elismerte, hogy jelenleg nehéz felvenni a harcot a gyári Mercedes tempójával.

„Nagyon jó autónk van, a kanyarokban fel tudjuk venni a versenyt a Mercedesszel, de az egyenesekben, ahol a teljesítmény számít, egyszerűen nincs ellenszerünk” – mondta a hétszeres világbajnok.

Érdekes ugyanakkor, hogy Russell és Antonelli 335 km/órás csúcsot értek el, miközben Hamilton 330-ig jutott, tehát a különbség nem kizárólag a motorerőben keresendő.

A McLaren is közelebb lépett, Oscar Piastri 333 km/órát, míg Lando Norris 331-et futott. Norris mindössze 20 ezreddel szorult a harmadik helyre, ami arra utal, hogy Wokingban egyre jobban értik a hibrid rendszer működését. Az erőforrás hardvere minden partnernél azonos, a szoftveres hangolás viszont szabadabb mozgásteret enged, és ezen a téren szemmel látható az előrelépés.

Stabil alapokra építve

A Mercedestől azt is jelezték, hogy a június 1-jétől élesedő, melegen mért kompresszióviszony-ellenőrzések miatt nem szükséges módosítani a kettes számú motoron, és a már homologizált Petronas-üzemanyagon sem kell változtatni. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a konstrukció tartalékokkal bír.

A riválisok számára intő jel, hogy hiba lenne kizárólag a hajtásláncra fogni a különbséget. A W17 James Allison és Simone Resta irányításával kiegyensúlyozott, jól vezethető csomagnak tűnik, amely a gyors kanyarban és az egyenesben egyaránt erős.

Hozzászólok