Mick Schumacher számára a tengerentúli sorozatba való igazolás nem csupán egy szimpla kategóriaváltást jelentett, sokkal inkább egy hatalmas ugrást az ismeretlenbe. Bár a német pilóta komoly Forma–1-es rutinnal rendelkezik, ráadásul a Forma–2 bajnoki címével is büszkélkedhet, az amerikai nyitott kerekes világ teljesen más kávéháznak bizonyult, így az első futamok után levonta a meglehetősen őszinte tanulságokat.
„Azt hittem, készen állok, de egyáltalán nem így volt” – ismerte el a szezonkezdetet követő helyzetét értékelve, majd rátért a vállát nyomó elvárásokra. „Igen, biztosan lesznek olyanok, akik hatalmas terhet raknak rám, de a nyomás az életem része. Ráadásul úgy érzem, minél nagyobb a teher, annál jobban teljesítek, miközben a nap végén senki sem tud nagyobb nyomást gyakorolni rám, mint én saját magamra.”
Kulturális sokk a rajtrácson
A nehézségek már a szezonnyitó floridai hétvégén elkezdődtek, ahol az európai rendhez és szigorú protokollhoz szokott pilótát azonnali kulturális sokk érte. Az Egyesült Államokban a szurkolók teljesen más közelségből figyelhetik az eseményeket, a rajtrács körüli folyamatos nyüzsgés és a bokszutcai felállás pedig azonnal kizökkentette.
„Ez nagyon más volt, az autók már a bokszutcában álltak, az emberek pedig ott tolongtak körülöttük” – magyarázta egy videós bejelentkezésben, majd elárulta, eleinte azt sem tudta, mi lenne a feladata. „Csak sétálgattam fel-alá, próbáltam megtalálni az autómat és a csapatomat, ami beletelt egy kis időbe, de végül kiderült, hogy sokkal több időm van, mint azt eredetileg gondoltam.”
A tömegjeleneteken túl a mértékegységek is komoly fejtörést okoztak számára, hiszen a megszokott kilométerek és Celsius-fokok helyett egyik pillanatról a másikra mérföldekben, PSI-ben és Fahrenheitben kellett számolnia. Saját bevallása szerint nevetve jegyezte meg, hogy tulajdonképpen ez a fajta agymunka jelentette a legnehezebb feladatot az első időszakban.
Magáról a nyitófutamról már nem sok emléket őriz, ugyanis egy baleset miatt mindössze négy kanyar jutott neki, de az aprócska futamtáv ellenére úgy érzi, rengeteget tanultak a hibákból.
Kíméletlen lecke a rövid oválon
A legélesebb kontrasztot a phoenixi oválpályán tapasztalta meg, ahol hiába zárt egy remek negyedik hellyel az időmérőn, a verseny kíméletlenül visszarángatta a földre. A zöld zászló utáni körökben sorra mentek el mellette a riválisok, így gyorsan szembesült azzal a ténnyel, hogy ezen a terepen az egykörös tempó önmagában édeskevés a boldoguláshoz.
„Próbáltam nyitottan hozzáállni a dolgokhoz és mindenre felkészülni, de erre nem voltam felkészülve, rendkívül kaotikus volt az egész, ahogy jobbról és balról is özönlöttek az autók a rajt után” – fogalmazott, miközben hozzátette, miután megtalálta a saját ritmusát, a helyzete is elkezdett javulni. A tizedik hely környékén autózva már kezdtek összeállni a dolgok, ám egy elrontott bokszkiállás végül megpecsételte a sorsát. Mentorával, az IndyCar-veterán Ryan Briscoe-val azonnal kielemezték a történteket.
„Ha most újra nekivágnál a futamnak ezzel a friss tudással, rengeteg mindent máshogy csinálnál” – idézte fel edzője szavait a német versenyző. „Ez valóban így van, rengeteg mindent másképp csinálnék, és ezt jó tudni a következő alkalomra, amikor majd visszatérünk egy ilyen rövid oválra.”
Készülődés a legendás viadalra
A tanulási folyamatnak most kell igazán felgyorsulnia, hiszen a szezon legnagyobb eseménye, a 110. Indianapolis 500 már ott lebeg a láthatáron. Mivel Phoenix óta nem rendeztek oválpályás viadalt, a 2,5 mérföldes indianapolisi aszfaltcsík teljesen új és minden eddiginél nagyobb kihívások elé állítja majd a mezőny újoncait.
A múlt hétvégén az arlingtoni utcák felfedezése után a Barber Motorsports Park épített pályáján már egy sokkal ismerősebb európai stílusú közegben versenyezhetett, bár a vasárnapja így is rendkívül küzdelmesre sikerült. A huszadik rajtkockából indulva végül a huszonnegyedik helyen ért célba, egy kör hátrányban a győzteshez képest.
„A legfontosabb számomra az, hogy minden egyes alkalommal, amikor beülök az autóba, egyre kényelmesebben érzem magam, a dolgok pedig kezdenek természetessé válni” – értékelt a leintés után, jelezve, el akarja érni azt az állapotot, amikor már nem kell a vezetés puszta technikáján gondolkodnia.
„Így csak arra kell figyelnem, mit tegyünk az autó felgyorsítása érdekében, hiszen nyilvánvalóan a csúcson akarunk lenni. Ez egy rendkívül szoros bajnokság, keményen kell dolgoznunk, hogy ott tudjunk lenni a legjobbak között.”