Mindenki arra számított, hogy az új motorprojekt lesz a Milton Keynes-i alakulat legnagyobb gyenge pontja, a valóság azonban teljesen a feje tetejére állította az előzetes várakozásokat. Miközben a saját fejlesztésű erőforrás meglepően jól teljesít, az RB22-es karosszériája és aerodinamikája alapvető tervezési hibákkal küzd, ez pedig soha nem látott krízisbe taszította a bajnokcsapatot. Max Verstappen már nem is próbálja szépíteni a helyzetet, sőt, a négyszeres világbajnok testbeszéde Szuzukában egyenesen a beletörődést sugározta.
„Na igen, én már nem is vagyok csalódott, ezen a ponton réges-rég túlléptem” – fogalmazott a holland pilóta, majd hozzátette, hogy lassan szavakat sem talál a jelenlegi állapotokra. „Sokkal több ez már, mint szimpla csalódottság, és a legrosszabb, hogy tényleg nem tudom, minek nevezzem... ami egyáltalán nem jelent jót.”
A probléma gyökere az egyre súlyosbodó korrelációs rémálomban keresendő, hiszen a gyári adatok egyszerűen nem egyeznek meg a pályán mért értékekkel. A Red Bull nagy reményekkel vitte el Japánba a vadonatúj padlólemezt és az átdolgozott oldaldobozokat, a fejlesztések azonban teljesen hatástalannak bizonyultak, így a mérnökök jelenleg egyáltalán nem értik a saját autójukat.
Amikor arról kérdezték, működik-e az új csomag, Verstappen elég egyértelmű választ adott. „Nos, most ezzel a specifikációval megyek, de egyáltalán nem érzem jónak” – nyilatkozta, miközben csapattársa, Isack Hadjar is megerősítette a kilátástalan helyzetet. „Nem, jelenleg tényleg a sötétben tapogatózunk, hiszen semmi értelme nincs annak, amit ezen a hétvégén a pályán látunk” – mondta a fiatal versenyző.
Vezethetetlen az autó, eltűnt a tapadás
Az egyensúly nem csupán a különböző pályák, hanem az egyes szabadedzések között is radikálisan változik. Verstappen az extrém alul- és túlkormányzottság között ingadozott, ami különösen a szuzukai S-kanyarokban mutatkozott meg fájdalmasan, ahol a belső kamerás felvételek szerint is brutálisan kellett küzdenie a kormánnyal a Mercedes versenyzőihez képest. Ráadásul az eddig sanghaji tapasztalatok is azt mutatták, hogy a súlyproblémák továbbra is kísértik a gárdát.
„Az időmérőn megint olyan volt minden, mint az első szabadedzésen, ami konkrétan az autó legrosszabb verziója” – értékelt a címvédő, aki szerint képtelenség támadni a kanyarokat, az autó ugyanis sosem azt csinálja, amit ő diktálna. Hadjar eközben a 2025-ös technikához hasonlította a mostani helyzetet, hogy szemléltesse a visszaesés mértékét.
„A tavalyi autót sem lehetett a mostanihoz mérni, mert bár nehéz volt vezetni, legalább gyors volt... a mostani viszont nehezen vezethető, és ráadásul lassú is” – panaszkodott, utalva a brutális hatékonyságvesztésre.
Ausztrália csak illúzió volt?
Mindezek fényében joggal merül fel a kérdés: hogyan lehetett a csapat annyira erős Melbourne-ben, ahol Hadjar a harmadik rajtkockát szerezte meg, Verstappen pedig átszáguldott a mezőnyön?
A holland klasszis maga is értetlenül áll a jelenség előtt, mondván, a tempó hirtelen tűnt el, holott az autóhoz hozzá sem nyúltak. A keserű valóság azonban az lehet, hogy Ausztráliában az új, kifejezetten erős erőforrás egyszerűen elfedte az aerodinamikai hiányosságokat, miközben a riválisok, például a McLaren, még a motorbeállításokkal bajlódtak.
Maga Verstappen is meglepő őszinteséggel beszélt az egyetlen pozitívumról, amikor a motorra terelődött a szó. „Az erőforrás igazából egyáltalán nem is olyan rossz” – jegyezte meg némileg ironikusan.
A Red Bull tehát óriási bajban van, így ha Pierre Waché technikai csapata nem oldja meg sürgősen a szélcsatornás korrelációs hibákat és az alapvető tervezési melléfogásokat, a korábban sikert sikerre halmozó alakulat menthetetlenül beleszürkülhet a középmezőnybe.