A 2025-ös szezon lezárultával hivatalosan is új korszakba lép a Forma–1, hiszen nemcsak a McLaren ünnepelhet konstruktőri világbajnoki címet, és Lando Norris sem csupán a saját első világbajnoki címének örülhet, hanem a sport egész technológiai alapja is átalakul. A mostani, leszorítóerőre építő szabályrendszer utoljára volt látható idén, 2026-tól pedig teljesen új műszaki alapokra helyezik a versenyautókat.
A Nemzetközi Automobil Szövetség már hónapok óta dolgozik az új szabályokon, amelyek célja, hogy izgalmasabbá és tisztábbá tegyék a versenyzést. A változások nemcsak az autók külsejét és aerodinamikáját érintik, hanem a hajtásláncokat is, hiszen az új erőforrások teljesítményének mintegy fele elektromos rendszerekből származik majd – ez hatalmas kihívás elé állítja a motorbeszállítókat.
Búcsú a DRS-től
A legnagyobb figyelmet mégis az kapja, hogy 2026-tól kivezetik a Drag Reduction Systemet, vagyis a DRS-t, amely 2011 óta a Forma–1 szerves része volt. A rendszer célja az előzések elősegítése volt: ha egy versenyző egy másodpercen belül volt az előtte haladóhoz képest, a kijelölt zónákban kinyithatta a hátsó szárny mozgatható elemét, így csökkent a légellenállás, és nagyobb végsebességet érhetett el.
Ez a lehetőség azonban a következő szezontól már nem lesz elérhető, helyette viszont új, korszerűbb technológiák lépnek a helyébe.
Új gomb, új lehetőség
Az egyik legfontosabb újítás a kézi teljesítménynövelő funkció lesz, amely egyfajta "túlhajtási módot" kínál a versenyzőknek. Amikor az autók elérik a körülbelül 320 km/órás sebességet – ami általában már a maximális tempójuk közelében van –, a rendszer lehetővé teszi, hogy a pilóták extra elektromos energiát használjanak fel rövid ideig. Ez a funkció akkor aktiválható, ha egy autó egy másodpercen belül halad egy riválishoz képest, vagyis a DRS-hez hasonlóan működik, csak más technológiai alapon.
Aktív aerodinamika: X-mód és Z-mód
Emellett 2026-tól bevezetésre kerül az aktív aerodinamika is, amely során az autók szárnyelemei menet közben változtathatják pozíciójukat. Jason Somerville, az FIA aerodinamikai részlegének korábbi vezetője elárulta, hogy kétféle üzemmódot különböztetnek majd meg: az X-módot és a Z-módot.
„Az X-mód a kis légellenállású beállítás, amelyet egyenesekben vagy kanyarok kijáratánál használnak a pilóták, hogy elérjék a lehető legnagyobb végsebességet. Amikor viszont közelednek a féktávhoz, átváltanak Z-módba, amely nagyobb leszorítóerőt biztosít, így stabilabban tudnak fékezni és kanyarodni” – magyarázta Somerville, majd hozzátette, hogy a pályák különböző szakaszaihoz lesznek hozzárendelve ezek az üzemmódok, és a versenyzők csak az előírt zónákban válthatnak közöttük.
„Előfordulhat, hogy bizonyos körülmények – például eső – esetén a szabályok tiltják majd a használatát, de alapvetően minden körben hozzáférhetnek majd a pilóták mindkét módhoz” – tette hozzá.
Más versenyzési stílusra lesz szükség
Az új technológiák bevezetése nemcsak az autók viselkedését, hanem a versenyzési stílust is átalakítja. A pilótáknak sokkal gyakrabban kell majd alkalmazniuk az úgynevezett „lift and coast” technikát, vagyis már a célegyenes végén el kell venniük a gázt, hogy visszatöltsék az elektromos rendszert. Ezzel egyidejűleg a mögöttük haladók később fékezhetnek, így nő a tempókülönbség a kanyarbejáratoknál – ez pedig újabb előzési lehetőségeket teremthet.
Mindez azt jelenti, hogy a 2026-os Forma–1 nemcsak technológiailag, hanem taktikai szempontból is egészen más lesz, mint amit az elmúlt években megszokhattunk.