Sebastian Vettel majdnem bojkottálta a 2019-es Belga Nagydíjat, miután mélyen megrázta őt Anthoine Hubert halálos balesete. A korábbi német versenyző a New York Times hasábjain megjelent írásában vallott arról a belső vívódásról, amely a tragikus szombati napot követte.
A spái hétvégén a maranellóiak sajátították ki az első rajtsort, mögöttük pedig a Mercedes versenyzői sorakoztak fel. A szombati Forma–1-es időmérőt követő Formula–2-es futam második körében azonban szörnyű baleset történt a Raidillon tetején. Hubert autója irányíthatatlanul csapódott a falnak, a tehetetlen Juan Manuel Correa pedig oldalról rohant bele a pilótafülkébe.
A Monacóban és a Paul Ricard-pályán is győztes francia tehetség életét már nem tudták megmenteni, a tragédia pedig azonnal gyászba borította a teljes paddockot. Vettel szerint komolyan fontolgatta, hogy másnap nem áll rajthoz a futamon.
Tragédia a Raidillon tetején
„Több mint két évtizedes pályafutásom során egyetlen olyan alkalom volt, amikor komolyan elgondolkodtam azon, hogy visszaüljek-e a volán mögé. Ez a 2019-es Belga Nagydíjon történt, miután egy fiatal francia pilóta, Anthoine Hubert huszonkét évesen életét vesztette egy balesetben.”
„Nekem is voltak baleseteim, ám szerencsére mindegyiket megúsztam kisebb sérülésekkel. Láttam másokat is összetörni az autójukat, de ennek a fiatalembernek még előtte állt az egész élete, amely mindannyiunk szeme láttára ért véget.”
„Felhívtam a feleségemet, Hannát, és megmondtam neki, hogy másnap nem akarok elindulni a futamon. Nagyon rosszul aludtam azon az éjszakán, végül mégis a versenyzés mellett döntöttem.”
Telefonhívás a feleségnek
Vasárnap végül elindult a mezőny, Charles Leclerc megszerezte első F1-es győzelmét Lewis Hamilton előtt, míg a dobogó alsó fokára Valtteri Bottas állhatott fel. Vettel a negyedik helyen ért célba, ám a tragédia örökre megváltoztatta a látásmódját, amelyet csak a visszavonulása után tudott teljesen feldolgozni.
„A hétvége után másképp kezdtem tekinteni a sportágra, bár ezt igazán csak a visszavonulásom után értettem meg. Soha nem féltem a sebességtől, de onnantól kezdve már nemcsak éreztem, hanem láttam is azt.”
„Kezdtem felismerni egy olyan felelősséget, amellyel korábban nem számoltam. Megértettem, hogy a tempó, a fejlődés és az innováció csak akkor számít, ha a megfelelő irányba visz minket” – magyarázta a német pilóta.