Az Északi-tenger homokdűnéi között megbúvó festői Zandvoort különleges helyet foglal el a Forma-1 történelemkönyvében, ahol 1952 és 1985 között, majd 2021-től napjainkig összesen 34 alkalommal rendeztek világbajnoki futamot. A pálya egyedi karakterisztikája miatt a rajtpozíció kiemelkedő jelentőséggel bír a végső siker szempontjából – nem véletlen, hogy a versenyek 47 százalékát az első rajthelyet megszerző pilóta nyerte meg, míg az első sorból induló versenyzők a győzelmek háromnegyedét zsebelték be.
A szűk vonalvezetésű, ugyanakkor rendkívül gyors és döntött kanyarokkal tarkított aszfaltcsík minden időben komoly kihívást jelentett az előzni szándékozó pilóták számára. A Full Gas Blog elemzése szerint különösen figyelemreméltó, hogy a következő évben utoljára látogat el a mezőny Zandvoortba, mivel a pálya szerződése 2026-ban lejár a Forma-1-gyel. A boxutca a maga körülbelül 21,5 másodperces áthaladási idejével a legrövidebb a naptárban, ami merészebb stratégiákra és agresszív undercut manőverekre sarkallja a csapatokat. A sebességkorlát 60-ról 80 km/órára emelése tovább erősíti ezt a tendenciát.
A mezőny legfrissebb visszatérése óta Max Verstappen dominanciája jellemezte a Holland Nagydíjat, aki 2021 és 2023 között hazai közönsége előtt minden alkalommal diadalmaskodott. A holland hegemóniának végül Lando Norris vetett véget 2024-ben, amikor pole pozícióból indulva közel 23 másodperces előnnyel szelte át a célvonalat, megszerezve ezzel pályafutása első „mesterhármasát" a rajtelsőség, a győzelem és a leggyorsabb kör formájában. A történelmi távlatokat tekintve azonban továbbra is Jim Clark tartja a rekordot négy győzelemmel.
A legsikeresebb pilóták listáját a legendás skót versenyző vezeti négy elsőséggel, őt követi Jackie Stewart, Niki Lauda és Max Verstappen egyaránt három-három diadalmal. A konstruktőrök versenyében a Ferrari áll az élen nyolc győzelemmel, megelőzve a Lotust (6), a McLarent (4) és a Red Bullt (3). A jelenlegi pályakonfiguráció 4,259 kilométer hosszú, amelyen a versenyzők 72 kört teljesítenek, összesen 306,587 kilométert megtéve. A pályacsúcs Lewis Hamilton nevéhez fűződik, aki 2021-ben 1:11.097-es időt futott.
Zandvoort emlékezetes pillanatainak sora 1959-ben kezdődött, amikor Jo Bonnier megszerezte a BRM történetének első diadalát. Az 1975-ös verseny az esélytelenek győzelmének szimbólumává vált, amikor James Hunt a Hesketh színeiben diadalmaskodott. A pálya azonban tragikus események színhelye is volt: Roger Williamson 1973-as és Piers Courage 1970-es halálos balesete alapjaiban változtatta meg a Forma-1 biztonságról alkotott felfogását.
Az 1985-ös versenyen Niki Lauda a tizedik helyről rajtolva aratta utolsó győzelmét, mielőtt a sorozat hosszú időre elhagyta volna a holland helyszínt. A visszatérés óta az igazi látványosságot a lelátókon helyet foglaló narancssárga tenger jelenti – 2022 óta minden hétvégén több mint 305 ezer néző követi a helyszínen az eseményeket.
Technikai szempontból Zandvoort közepes-magas leszorítóerőt igényel, miközben a gumikezelés és a finomra hangolt stratégia kulcsfontosságú a siker szempontjából. A két 18-19 fokos döntött kanyar, a pályára sodródó homok állandó veszélye és a gyakran erős szél mind-mind olyan tényezők, amelyek felértékelik a jó rajtpozíciót. A nagydíj 2021-es visszatérése óta a fenntarthatóság is központi szerepet kapott: a rendezvény példaértékű a zöld mobilitás és a megújuló energia használata terén.
A verseny története gazdag pillanatokban: az 1952-es Ferrari hármas győzelemtől kezdve, a 2021 utáni új korszakon át, egészen a modern Verstappen-Norris rivalizálásig. Zandvoort továbbra is a motorsport egyik legtisztább, legautentikusabb helyszíne marad, ahol minden statisztika, minden anekdota és minden rekord olyan történetet mesél, amely folyamatosan inspirálja a modern Forma-1-et.