Az imolai WEC-hétvége egyik legszebb története nemcsak a BMW–WRT LMGT3-as győzelméről szólt, hanem egy emberről, aki néhány éve még a halál küszöbén állt. Anthony McIntosh ma már futamgyőztes, de volt idő, amikor a kórházi ágyán fekve búcsúzott el a gyermekeitől.
A belga WRT és a BMW az LMGT3-as diadalt a Nürburgring-Nordschleifén elhunyt Juha Miettinen emlékének ajánlotta. A tragédia árnyékában különösen erősen hatott McIntosh vallomása, amelyet a győztes trió – Parker Thompson, Dan Harper és az amerikai üzletemberből lett versenyző – sajtótájékoztatóján osztott meg.
„Bizonyos értelemben paradox a történetem, hiszen csak azután kezdtem el versenyezni, hogy közvetlenül a COVID-járvány előtt majdnem meghaltam” – mondta az 51 éves pilóta, majd hozzátette, hogy a kórházban fekve kénytelen volt elköszönni a gyermekeitől. „Hihetetlenül fájdalmas és traumatikus időszak volt.”
Egy kérdés, ami mindent megváltoztatott
McIntosh szervezetét egy vírus támadta meg, amely az agya hátsó részét érintette. Az élmény leírhatatlan volt.
„Olyan volt, mintha elektromos áram rázna, a kezeim kontrollálhatatlanul összehúzódtak. Ezek a rohamok húszpercenként jöttek, tíz percig tartottak, nappal és éjszaka. Semmi nem állította meg őket” – idézte fel.
Az orvosok tehetetlenek voltak, mert a fájdalom forrása közvetlenül az agyban jelentkezett, ráadásul napokig nem tudott enni vagy aludni. Állapota kritikussá vált, sőt egy ponton már speciális intézménybe akarták átszállítani.
„A vírus gyakorlatilag átvette az uralmat az agyam felett. Teljesen a határon voltam” – fogalmazott.
A fordulat egy látszólag jelentéktelen kérdéssel érkezett. Megkérdezték tőle, járt-e Kaliforniában. Igen volt a válasz, hiszen lánya a Free Solo című film hatására sziklamászónak készült, ő pedig apaként elkísérte a Yosemite Nemzeti Parkba.
„Azt hittem, nincs jelentősége, mert a tünetek hónapokkal később, Wisconsinban jelentkeztek. Végül mégis elvégeztek egy tesztet egy olyan kullancsfajra, amely Kaliforniában él. Kiderült, hogy Lyme-kórt kaptam, ami az agyamig terjedt.”
A pontos diagnózis után célzott antibiotikumos kezelést kapott, két héttel később pedig elhagyhatta a kórházat.
A motorsport, mint új élet
A felépülés után hirtelen vágy ébredt benne, hogy pályára lépjen. Korábban alig nézett autóversenyt, gokartban sem ült, sőt különleges autója sem volt, mégis elkezdett licencet szerezni, mert egy track dayre sem akarták elengedni papírok nélkül.
„Egyszerűen vezetni akartam a pályán, így lépésről lépésre elindultam ezen az úton, ami végül az IMSA-ig és a profi versenyzésig vezetett” – mesélte.
2021 végén már a Mazda MX-5 Cup mezőnyében szerepelt, két évvel később megnyerte az észak-amerikai Lamborghini Super Trofeo AM-kategóriáját és a vallelunga-i világdöntőt. A lendület nem tört meg: újabb bajnoki címek következtek, majd eljutott az IMSA SportsCar Championshipbe és a WEC-be is.
„Mindig jó voltam a sportokban, triatlonban, kerékpárban vagy akár birkózásban. Az autóban viszont eleinte kifejezetten gyenge voltam, keményen kellett dolgoznom más versenyzőkkel együtt” – ismerte el. „Amikor szeretsz valamit, de nem vagy benne jó, aztán a rengeteg munka végül meghozza a gyümölcsét, az felbecsülhetetlen érzés.”
A WRT csapatfőnöke, Vincent Vosse szerint McIntosh fejlődése önmagáért beszél.
„Felvette velünk a kapcsolatot, versenyezni akart nálunk. Láttuk, mire volt képes tavaly az Aston Martinnal, és nagyon erős teljesítményt nyújtott. Ma ismét bizonyított. Három éve még a nevét sem ismertem, most pedig elképesztő dolgokat mutat a mi autónkkal” – mondta.
McIntosh ma már úgy tekint a motorsportra, mint második esélyre.
„Bizonyos értelemben ez a sport mentette meg az életemet. Tudom, hogy mindig ott a kockázat, és ha történne valami, az rettenetesen fájna a szeretteimnek. De ha egyszer a motorsportban halnék meg, akkor legalább azt csinálnám, amit igazán szeretek.”