Sam Bird nem kertelt, amikor arról kérdezték, hová nőtte ki magát a Formula E az elmúlt bő évtizedben. A brit szerint az elektromos világbajnokság mezőnye ma már „nincs messze” a Forma–1-től, és bár az F1 továbbra is a csúcs, a legnagyobb nevek mögött szerinte bőven lenne hely több Formula E-s versenyzőnek is.
Bird véleménye azért is érdekes, mert belülről látta a sorozat átalakulását. Ott volt a kezdeteknél, még a 2014-es nyitóidényben is versenyzett, majd 11 egymást követő szezont húzott le a bajnokságban, mielőtt az idei évre kikerült a rácsról. Jelenleg a Nissan tartalékversenyzőjeként dolgozik, így továbbra is közelről követi, merre tart a széria.
A „kétautós” korszakból a világbajnoki szintre
Aki csak mostanában kapcsolódott be, annak már nehéz elképzelni, milyen volt a Formula E első korszaka, pedig Bird gyorsan felidézte, mennyire más világot jelentett a Gen1. A pekingi bemutatkozó futam idején például még teljesen természetes volt, hogy egy pilótának két autóra volt szüksége ahhoz, hogy célba érjen, mert a verseny felénél autót kellett cserélni.
„Teljesen más volt. Emlékszel a Gen1-es autóra, amikor a futam felénél autót kellett cserélnünk?” – mondta, majd hozzátette: „Minden versenyzőnek két autója volt egy futamra, és ezt én nem is bántam. Őszintén, a kiállás az autócserére kifejezetten jó móka volt, elég izgalmasnak éltük meg.”
A látványos elemeknél azonban Bird szerint sokkal fontosabb, hogy közben mennyit nőtt a technika és vele együtt a csapatok színvonala is. A Formula E ma már világbajnoki sorozat, és szerinte a háttér, a mérnöki munka, valamint a versenyzői szint is ehhez igazodott.
Duplázott teljesítmény, brutális gyorsulás, és még nincs vége
Bird a változásokat elsősorban számokkal fogta meg, mert ezek mutatják meg igazán, mekkora ugrás történt a kezdetek óta. A korai időszakban a versenyeken 150 kW-ot használtak, ma viszont ennek a dupláját, miközben a kvalifikáción még magasabb értékek jönnek elő, ráadásul összkerékhajtással.
„Ha a teljesítményt nézed: akkoriban a versenyen 150 kW-ot használtunk” – nyilatkozta, miközben konkrét példákkal folytatta. „Most 300 kW-ot, tehát dupla a teljesítmény. Időmérőn 350 kilowattot használunk, most már összkerékhajtással; akkoriban 200 kW volt. A csapatok most már világszintűek. A versenyzők világszintűek. Ez egy teljesen más játék.”
A sorozat jelenlegi Gen3 Evo autója ráadásul papíron is olyan adatot hoz, ami még az F1-es összevetésekben is erős állítás: az FIA együlésesei között ez a legjobban gyorsuló gép, és 0–100 km/órára 30 százalékkal gyorsabban ér oda, mint egy Forma–1-es autó. Bird szerint mindez csak az egyik oldala a történetnek, mert a következő lépcsőfok már látszik a horizonton, és az még tovább emelheti a szintet.
A Gen4-es korszak a következő szezonban érkezik, és Bird úgy látja, ez nemcsak technikailag jelent majd újabb ugrást, hanem a pilótapiacon is. Szerinte a fejlődés egyre vonzóbbá teszi a bajnokságot, így még erősebb nevek is megcélozhatják a Formula E-t.
Bird szerint az F1 a „csúcs”, de a különbség kisebb, mint gondolnánk
A brit ugyanakkor nem próbálja elvenni a Forma–1 presztízsét, inkább azt állítja, hogy a két mezőny közötti távolságot sokan reflexből nagyobbnak gondolják. Az F1 szerinte továbbra is a motorsport etalonja, mégis úgy érzi, a Formula E-ben ma olyan pilóták versenyeznek, akik képességben simán megállnák a helyüket a királykategóriában is.
„Ha a Formula E versenyzőinek kaliberét nézed, a Forma–1-et a motorsport csúcsának tartják” – fogalmazott, így terelve a szót a lényegre. „De ha ránézel a Formula E mezőnyére, az tényleg nincs messze. Az F1-ben ott vannak a top nevek, és teljesen jogosan, ők a legjobbak a világon. Viszont a legjobb hét-nyolc mögött szerintem rengeteg Formula E-s pilóta lehetne ott a Forma–1-ben.”
Bird szerint ebben az is szerepet játszik, hogy a Formula E rácsán ma már nemcsak korábbi F1-esek tűnnek fel, hanem fiatal, nagyra tartott versenyzők is, akik szerinte akár megérdemeltek volna lehetőséget az F1-ben is. A brit állítása így egyszerre dicséret az elektromos szériának és finom kritika is az F1-es szűrőrendszer felé, amely nem feltétlenül engedi be a legjobbakat, csak a legjobb helyzetben lévőket.