Idén töltötte be az ötvenet a Volkswagen egyik legfontosabb modellcsaládja, a GTI. Bár ilyenkor a legtöbb gyártó pezsgőt bont és nosztalgikus sajtóközleményekben méltatja a racionális fejlődést, a wolfsburgiak ezúttal némileg más utat választottak, ugyanis a kerek évforduló alkalmából előrángatták a garázs mélyéről azokat a terveket és prototípusokat, amelyek láttán még ma is ökölbe szorul a benzinvérűek keze.
Nincsenek grandiózus bejelentések vagy új tanulmányautók, csupán egy csendes emlékeztető arról, hogy az elmúlt két évtizedben hányszor álltak a szakadék szélén, hogy aztán végül mindig a biztonságos visszalépést válasszák.
A márka rajongói számára egyszerre édes és keserű ez az ünneplés. A GTI név mára egybeforrt a sportos, de hétköznap is használható ferdehátúakkal, ám a most közzétett galéria arról tanúskodik, hogy a mérnökök fantáziája sokkal messzebb szárnyalt a fronthajtású realitásnál.
A gyűjtemény ékköve vitathatatlanul a Golf GTI W12-650, amely most vörös színben tündököl a fotókon. A koncepció teljesen szakított a józan ésszel, a hátsó üléseket ugyanis egyszerűen kidobták, hogy helyet csináljanak a középre épített, 6,0 literes W12-es motornak. Az erőforrás eredetileg a Phaetonból (és rokonság révén a Bentley Continental GT-ből) származott, de két turbófeltöltővel vadították meg, így a teljesítménye elérte a 641 lóerőt.
Ez a gép nem kért elnézést és nem akart praktikus lenni. Az erőt kizárólag a hátsó kerekekre küldte, a megállásról pedig a Lamborghini Gallardótól kölcsönzött fékrendszer gondoskodott. A Volkswagen annak idején 3,7 másodperces 0-100-as sprintet és 325 km/órás végsebességet ígért, ami még a mai, 2026-os mércével mérve is brutális adat egy Golfnak látszó tárgytól. A karosszériát természetesen drasztikusan kiszélesítették, szénszálas elemekkel és hatalmas légbeömlőkkel látták el, hogy a technika ne olvadjon le az első körben.
Aztán ott van a digitális világból előlépett GTI Roadster Vision Gran Turismo. Ezt eredetileg a híres versenyszimulátor hatodik részéhez tervezték, de a németek vették a fáradtságot, és építettek belőle egy működőképes példányt is. A motorháztető alatt egy 3,0 literes, ikerturbós VR6-os dolgozott, amely 503 lóerőt és 560 Nm nyomatékot szabadított rá a DSG váltóra és a 4Motion összkerékhajtásra.
Bár a Roadster nyitott tetejével és a tetőoszlopokat helyettesítő bukókeretével könnyűnek tűnt, a valóságban nem volt az. A masszív hajtáslánc és a 20 colos kerekek miatt a mérleg nyelve 1421 kilogrammnál állt meg, de még így is képes volt 3,6 másodperc alatt elérni a százas tempót, végsebessége pedig 309 km/óra volt. A felfelé nyíló ajtók és a drámai vonalvezetés egyértelművé tették, hogy ez sosem kerülhetett volna a kereskedésekbe.
A legfájóbb pont talán a Volkswagen Design Vision GTI. Ez a tanulmány állt legközelebb ahhoz, hogy valóság legyen belőle. A kiszélesített karosszéria alatt 500 lóerő és összkerékhajtás lapult, és ha a Volkswagen valaha is akart volna egy limitált szériás „halo car”-t a GTI családban, ez lett volna a tökéletes alap. De ahogy a többi esetben, itt sem húzták meg a ravaszt.
A GTI története immár 50 éve ugyanarról szól: orrmotor, elsőkerék-hajtás és mindennapi használhatóság. Még az aktuális, ünnepi Golf GTI Edition 50 modell is őrzi ezt a DNS-t a maga 325 lóerejével és a Nürburgringen csiszolt futóművével. Lássuk be, a W12-es rémálom vagy a nyitott Roadster sorozatgyártása sosem lett volna gazdaságos.