-crop-1200x800_640x427.jpg)
A 136-os alvázszámú példányt a Scuderia a ’92-es idény végén ajándékozta a francia pilótának, a kocsi pedig a The Peninsula Paris hotelben, 65 klasszikus autó között kerül kalapács alá, és az aukció egyik fő attrakciója lesz.
Alesi a teljes felújítást követően két demo kört futott vele Fioranóban, majd a villája edzőtermében, Avignon közelében helyezte el, ahol közel négy évtizede kiállítva áll.
A maranellói időszak óta nem versenyzett, és megőrizte eredeti, 3,5 literes, szívó V12-es motorját – nagyjából 750 lóerővel –, valamint a korabeli mechanikus és elektronikus egységeket. A típus a szabályszigorítások előtti utolsó ferraris generációhoz tartozik, így ritka, korai kilencvenes évekbeli F1-mérnöki lenyomat.
„Ez a Ferrari F92A az életem egy darabja, a Ferrari iránti szenvedélyem jelképe és egy olyan korszaké, amikor minden a gyorsaságról szólt” – mondta Alesi, a Paul Ricard versenypálya elnöke és egyszeres nagydíjgyőztes.
„Remélem, egy igazi rajongó kezében visszatér majd a pályára. A Paul Ricard mindig tárt karokkal várja – lehet, hogy újra látom teljes akcióban” – tette hozzá.
Matthieu Lamoure, az Artcurial Motorcars elnöke így fogalmazott: „Jean Alesi Ferrari F92A-jának árverésre bocsátása egy legenda fejezetének elmesélése” – mondta.
„A történelem, a gépészeti nemesség, a hamisítatlan eredetiség és a kivételes származás találkozása ez. Az autó a Forma-1 legnyersebb lényegét és a pilóta meg a Cavallino Rampante közötti eltéphetetlen köteléket testesíti meg” – nyilatkozta.
Bár hangja és megjelenése ikonikus, az F92A versenyképessége 1992-ben elmaradt a várakozásoktól: a bonyolult, végül zsákutcának bizonyuló „double floor” aerodinamikai koncepcióval a Ferrari csak negyedik lett a konstruktőrök között, messze a Williams mögött, és nem ritkán a középmezőny csapatai is felülmúlták.