-crop-1200x800_640x427.jpg)
Carlos Sainz immár több mint egy évtizede versenyez a motorsport elitjében, a pénzügyi szemlélete azonban továbbra is markánsan eltér a paddockban megszokottól. Miközben versenytársai leginkább indexalapokba, technológiai startupokba vagy luxusingatlanokba fektetik a keresetüket, a spanyol pilóta egészen más utat választott, és felépített egy öt darabos, limitált szériás Ferrarikból álló gyűjteményt. Ez a kollekció mára meghaladja a 10 millió eurós értéket, ami duplája annak az összegnek, amit eredetileg befektetett.
A stratégia nem pusztán egy autóbolond hirtelen felindulásából született, hanem hideg fejjel átgondolt pénzügyi döntés eredménye, ugyanis a Maranellóban töltött négy éve alatt hallgatott a megbízható tanácsadókra.
"Azt mondták nekem, hogy ez egy nagyon jó üzlet, remek befektetés, különösen a limitált szériás Ferrarik, amelyeknek jelentősen nő az értékük" – emlékezett vissza még egy 2025 októberében adott interjúban arra, hogyan kezdődött a gyűjtőszenvedély. A javaslat lényege abban rejlett, hogy a likvid tőkét olyan kézzelfogható vagyontárgyakká alakítsa, amelyek mögött erős másodlagos piac és kielégíthetetlen nemzetközi kereslet áll.
Mára ez a megérzés egy kisebb, kerekeken guruló múzeummá érett, amelyben olyan ritkaságok találhatók, mint a Ferrari Daytona SP3. Ebből a modellből mindössze 599 darab készült, és míg az eredeti ára kétmillió euró volt, a gyűjtők piacán ma már közel ötmillióra becsülik az értékét. Hasonlóan sikeres választásnak bizonyult a Ferrari 812 Competizione, amelynek ára mindössze két év alatt megduplázódott, az SF90 XX értéke pedig 95 százalékkal emelkedett.
"Ahelyett, hogy a bankban tartanám a pénzem, inkább félreteszem olyan gyűjtői autókra, amelyek reményeim szerint hosszú távon profitot termelnek majd" – foglalta össze a lényeget Sainz. A spanyol versenyző filozófiája a közvetlen kontrollon alapul, mivel nem szívesen adja ki a gyeplőt a kezéből, ha a vagyonáról van szó.
Ennek kapcsán elég határozottan fogalmazott, utalva a pénzintézetek működésének átláthatatlanságára. "Bár igyekszem rajta tartani a szemem, afelett nem rendelkezel száz százalékos kontrollal, amit a bankok kezdenek a pénzeddel" – mondta, megindokolva, miért részesíti előnyben azokat a vagyontárgyakat, amelyeket lát, megérinthet, és amelyek eladásáról ő maga dönthet.
A helyzet iróniája azonban az, hogy ezeket a csodajárgányokat szinte soha nem vezeti, a kilométerek száma ugyanis fordítottan arányos a jövőbeni eladási értékkel.
"A többi Ferrarit nem is használom, mert azok valódi gyűjtői darabok" – ismerte el, tudomásul véve, hogy minden megtett kilométer csökkentené a befektetése értékét. A mindennapokban éppen ezért hűséges maradt régi társához, egy immár 18 éves Volkswagen Golf GTI-hez, amelyet még a szüleitől kapott, amikor nagykorúvá vált.
A Williamsnél kapott 10 millió dolláros alapfizetésével, valamint a szponzoroktól származó további évi hat-tízmillióval Sainz azon sportolók közé tartozik, akiknek a kiemelkedő bevételi ablaka rövid, de intenzív.
Az ötödik Ferrarija, egy 4 millió eurós, 1200 lóerős F80-as várhatóan idén érkezik meg hozzá.