A 2026-os Forma–1-es szabályreform nemcsak a technikai háttérben hoz gyökeres változásokat, hanem abban is, ahogyan a sport kommunikál a nézőkkel. Az FIA célja, hogy a megújuló hajtásláncok, az aktív aerodinamika és az új előzési rendszer ne csak a mérnököknek, hanem a rajongóknak is könnyen érthetőek legyenek – ehhez pedig az elnevezések egyszerűsítésén keresztül vezet az út.
Az új korszakban a belső égésű motorokat kiegészítő hibrid rendszerek még nagyobb szerepet kapnak, miközben a DRS-t teljesen nyugdíjba küldik. Helyét egy új, elektromos energián alapuló előzési rendszer veszi át, amely akkor aktiválható, ha a versenyző egy másodpercen belül van az előtte haladóhoz képest. Ezzel párhuzamosan az autók aerodinamikája is aktívan változhat majd a pálya különböző szakaszain, hogy a lehető legjobb hatékonyságot érjék el.
Az FIA már a 2024-es Kanadai Nagydíjon bemutatta az új szabályokat, akkor azonban az új üzemmódokat X-mód, Z-mód és Manual Override Mode néven említették. Ezek az elnevezések azonban gyorsan túl bonyolultnak és nehezen értelmezhetőnek bizonyultak, különösen a kevésbé technikai beállítottságú nézők számára. A Manual Override Mode például azonnal MOM rövidítésre került, ami nem sokat árult el a funkciójáról.
Ezt követően a szabályzatban hivatalosan is átnevezték az X- és Z-módokat Straightline és Cornering módokra, a csapatok pedig előbbit SLM-ként kezdték emlegetni. A probléma azonban továbbra is fennmaradt: a rövidítések nem segítették a megértést, inkább csak tovább bonyolították a kommunikációt.
„A célunk az, hogy egységes és világos terminológiát használjunk, amit a csapatok a rádión, a kommentátorok a televízióban, és mi magunk a szabályzatban is ugyanúgy alkalmazunk” – magyarázta Nikolas Tombazis, az FIA együléses versenyautókért felelős igazgatója egy szűk körű sajtótájékoztatón Abu-Dzabiban. Hozzátette, hogy még nem tudja elárulni a végleges elnevezéseket, de a döntések már közel vannak, és akár napokon belül megszülethetnek.
Tombazis szerint az új elnevezések célja, hogy még azok is könnyen eligazodjanak az új rendszerben, akik nem követik napi szinten a technikai részleteket.
„Manapság sokkal több alkalmi nézőt vonz a Forma–1, akik nem feltétlenül tudják, mi rejlik az autók motorházteteje alatt. Nekik is érthetővé kell tenni, mi történik a pályán” – mondta, majd megemlítette, hogy az FIA a csapatokkal és a médiával közösen tervez egy külön egyeztetést is arról, hogyan lehet a legjobban kommunikálni az új rendszert.
Az egyik legfontosabb változás a jelenlegi DRS megszűnése lesz. A jövőben az első és hátsó szárnyak mozgása kizárólag az aerodinamikai hatékonyság javítását szolgálja majd, miközben az előzéseket az elektromos rásegítés segíti. Ennek működését jelenleg a Manual Override Mode szabályozza, amely lehetővé teszi, hogy a versenyzők rövid ideig túllépjék az alapértelmezett teljesítménykorlátokat.
A jelenlegi tervek szerint ezt a módot is átnevezik, valószínűleg egyszerűen „előzési módnak”, hogy a funkciója azonnal világos legyen. A rendszer lényege, hogy az alapértelmezett 350 kW-os teljesítményt a versenyzők csak 290 km/h-ig használhatják ki teljes mértékben, utána a szabályok szerint fokozatosan csökken a rendelkezésre álló energia. 339 km/h-nál már csak 105 kW marad, 345 km/h-nál pedig teljesen lekapcsol az MGU-K, vagyis a hibrid rendszer, és onnantól csak a belső égésű motor hajtja az autót.
Az előzési módban viszont a versenyzők egészen 337 km/h-ig kihasználhatják a maximális teljesítményt, így több esélyük van megelőzni a riválist. 345 km/h-nál például mintegy 200 kW-tal (nagyjából 270 lóerővel) több teljesítmény áll majd rendelkezésre, mint a normál üzemmódban, ami jelentősen megkönnyítheti az előzéseket.
A korábban külön kezelt X- és Z-módokat is összevonhatják, és egyetlen gyűjtőfogalomként „aktív aerodinamikaként” hivatkozhatnak rájuk. Az FIA szerint ugyanis a különbségtétel már nem szükséges, mivel az összes csapat hasonló szárnybeállításokat fog alkalmazni: nagy leszorítóerőt biztosító konfigurációt a kanyarokban, és csökkentett leszorítóerőt az egyenesekben.