A fejlesztésnek elsősorban az lehet a jelentősége, hogy a nagy végsebességet igénylő pályákon csökkentheti az autó légellenállását. A Racing Bulls csütörtöki imolai pályanapja több szempontból is eseménydús volt, hiszen Nikola Tsolov először vezethetett Forma–1-es autót, méghozzá a csapat 2025-ös versenygépével, miközben az istálló a forgatási nap keretében a 2026-os autóját is pályára vitte. A megengedett 200 kilométeres tesztlehetőséget Liam Lawson használta ki, és a csapat ekkor próbálhatta ki a különleges hátsó szárnyat.
Az Autosprint szerint a közösségi médiában, az Instagramon közzétett felvételeken jól látható, hogy a hátsó szárny felső eleme egyenes vonalú haladásra optimalizált, úgynevezett Straight line Mode állásban a Red Bull által kifejlesztett forgó szárny megoldásához hasonló pozíciót vesz fel. A különbség ugyanakkor az lehet, hogy a Racing Bulls által tesztelt változat kisebb mértékben forgatja el a szárnyelemet, ezáltal eltérő méretű rés alakul ki a felső elem és a fő sík között.
A fejlesztés időzítése sem véletlen, hiszen Monza és a röviddel később következő Baku egyaránt olyan pályák, ahol a hosszú egyenesek miatt különösen sokat számít a légellenállás csökkentése. Egy megfelelően működő forgó mechanizmus ezért komoly teljesítményelőnyt jelenthet az egyenesekben, miközben a csapatoknak arra is figyelniük kell, hogy a rendszer működése ne veszélyeztesse az autó stabilitását.
Éppen ez jelenti a megoldás egyik legfontosabb kérdését, különösen Monzában és Bakuban, ahol a féktávokon tapasztalható stabilitás legalább olyan lényeges, mint az egyenesekben elérhető hatékonyság. A mechanizmusnak megbízhatóan kell működnie, a versenyzőnek pedig megfelelő bizalommal kell rendelkeznie azzal kapcsolatban, hogy a szárny a megfelelő pillanatban és megfelelő módon zár vissza.
A Red Bullnak voltak problémái a fejlesztéssel
Az Autosprint felidézi, hogy a Red Bullnak korábban éppen ezzel kapcsolatban is akadtak problémái: Max Verstappen ausztriai és silverstone-i balesetei után a csapat visszatért a hagyományos, normálisan nyíló mozgó szárnyelem használatához, mielőtt Hollandiában ismét elővette volna a forgó kialakítást, amelyen időközben a működtető mechanizmust is módosították.
A Racing Bulls mellett ráadásul egy másik csapat is régóta dolgozik hasonló megoldáson. A McLaren ugyanis szintén fejleszti a forgó hátsó szárnyat, és a tervek szerint már az Osztrák Nagydíj hétvégéjén pályára vitték volna, ám az istálló végül elhalasztotta az első tesztet, miután a gyárban végzett szimulációk során az utolsó pillanatban további ellenőrzések szükségessége merült fel.
A McLaren számára különösen érdekes lehet a fejlesztés, mivel a csapat az idei szezonban jelentősen javított a teljesítményén, és egy olyan hátsó szárny, amely a hagyományos nyitási mechanizmusnál hatékonyabban képes mérsékelni az előrehaladással szembeni ellenállást, további előnyt jelenthet azokon a pályákon, ahol az egyenesekben elért sebesség kulcsfontosságú.
Monza így újabb fontos állomása lehet annak a technikai versenynek, amelyben a csapatok nem csupán a motorerőre és a hagyományos aerodinamikai megoldásokra támaszkodnak, hanem egyre kifinomultabb módszerekkel próbálják mérsékelni a légellenállást. A Racing Bulls imolai tesztje alapján pedig könnyen elképzelhető, hogy a különleges hátsó szárny ismét komoly figyelmet kap, és az sem kizárt, hogy a McLaren is csatlakozik a megoldást pályán kipróbáló csapatokhoz.