Kellemetlen meglepetés érte a Ferrarit a Holland Nagydíj időmérő edzésén, amikor a hibrid rendszer agresszívabbá tételét célzó szoftvermódosítás a visszájára sült el. A kvalifikáció harmadik szakaszában az autó elektromos energia-visszanyerése és -leadása teljesen kiszámíthatatlanná vált, ami közvetlenül rányomta a bélyegét a maranellóiak rajthelyeire.
A monacói pilóta a döntő pillanatokban szembesült azzal, hogy az SF-26 hajtáslánca nem az elvárt módon reagál a gázadásokra. Az olasz csapat a szimulátoros adatokra támaszkodva próbált plusz teljesítményt kicsikarni a rendszerből, az elgondolás azonban a pályán működésképtelennek bizonyult.
„Elszámoltuk a motorstratégiát, amit ráadásul az időmérő alatt is módosítottunk. A Q3-ban a hajtáslánc egészen furcsa dolgokat produkált” – értékelte a történteket Charles Leclerc.
A monacói versenyző a rádióban arról is tájékoztatta a mérnököket, hogy érzése szerint az akkumulátor sem működött megfelelően. Az elektromos komponensek hűtési igénye szorosan összefügg az energia felhasználási módjával, így az eltérő karakterisztikájú energialeadás váratlan túlmelegedési gondokat generált.
A zandvoorti pálya sajátosságai elfedték a megoldást
A Holland Nagydíj helyszíne első ránézésre kevésbé motorigényes, mint a naptár egyéb pályái. A ritkább és rövidebb kemény féktávok miatt azonban az elektromos energia visszanyerése lényegesen nehezebb feladat, emiatt kevesebb bevethető teljesítmény marad az egyenesekre.
A Ferrari szakemberei már a sprintfutam időmérőjét követően azonosították a hibrid rendszert mint kulcsfontosságú fejlesztési területet, a Via Abetone Inferiore-i gyárban kidolgozott beállítások átültetése mégsem hozott sikert.
A felkészülést nehezíti, hogy Lewis Hamilton és Charles Leclerc teljesen eltérő vezetési stílussal bír, emiatt a hibrid beállítások sem működnek náluk egyformán. Ami az egyik pilótánál beválik, az a másiknál komoly vezethetőségi problémákat okozhat.
Aerodinamikában előreléptek, de a motorháztető alatt marad a lemaradás
A hétvége elemzései rámutattak, hogy az SF-26 új aerodinamikai csomagja a vártnak megfelelően teljesített Zandvoortban. Az autó alapvető nyers tempóját és a köridőket továbbra is a hajtáslánc meglévő korlátai határozzák meg.
Az idei szezonban a Ferrari legnagyobb gyengesége továbbra is a hajtáslánc maradt, amely elmarad a Mercedes erőforrásától. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a német gyártó a McLarent is ellátja motorjaival, így az olaszok két közvetlen riválissal szemben is hátrányból indulnak.
Silverstone és Spa-Francorchamps között a csapat még sikeresen kordában tudta tartani a motorkülönbségekből fakadó hátrányt. Zandvoortban viszont bebizonyosodott, hogy a legkisebb szoftveres kalibrációs hiba is elegendő ahhoz, hogy elvesszen a megszerezhető pozíció.