A Kanadai Nagydíj azon versenyek közé tartozik, ahol a tempó, a kockázat és a kiszámíthatatlan fordulatok egyszerre vannak jelen, ezért nem véletlen, hogy az elmúlt közel hat évtizedben első győzelmek, korszakos sikerszériák és emlékezetes drámák követték egymást.
A futam 1967-ben csatlakozott a F1-es világbajnokság naptárához, és az első években Mosport Park valamint Mont Tremblant között váltogatták a helyszínt. Mindkét pálya gyors, hullámzó vonalvezetésű volt, ahol a bátorság és a precizitás döntött.
Az első kanadai világbajnoki futamot Jack Brabham nyerte saját Brabham-Repco autójával, majd egy évvel később Denny Hulme adott győzelmet a McLarennek. Jacky Ickx 1969-ben és 1970-ben is diadalmaskodott, míg Jackie Stewart 1971-ben és 1972-ben egymás után kétszer győzött. A hetvenes évek közepén Peter Revson, Emerson Fittipaldi és James Hunt neve került fel a győztesek listájára, 1977-ben pedig Jody Scheckter aratott emlékezetes sikert a Walter Wolf Racing színeiben, ami a montreali korszak előtti évek egyik kiemelkedő eredménye maradt.
A montreali korszak kezdete
1978-ban a verseny végleg Montrealba költözött, a később Gilles Villeneuve-ről elnevezett pályára. Az első ott rendezett futam rögtön hazai ünnepet hozott, hiszen Gilles Villeneuve a Ferrarival a kanadai közönség előtt nyert.
Az új helyszín az erőviszonyok átrendeződését is tükrözte. Alan Jones 1979-ben és 1980-ban a Williamsszel győzött, 1981-ben Jacques Laffite nyert, Nelson Piquet pedig több csapattal és különböző motorkorszakokban is sikeres volt Kanadában. A Ferrari René Arnoux 1983-as és Michele Alboreto 1985-ös sikerével tért vissza az élre, Nigel Mansell pedig 1986-ban a Williamsszel győzött.
A 80-as évek végén és a 90-es években egyszerre jelent meg a fölény és a dráma. Ayrton Senna 1988-ban és 1990-ben a McLarennel diadalmaskodott, Thierry Boutsen 1989-ben nyert, Piquet pedig 1991-ben egy késői Mansell-hiba után örülhetett. Gerhard Berger és Alain Prost is győzni tudott a kilencvenes évek elején, mielőtt új korszak kezdődött - foglalta össze a Formula One History.
Michael Schumacher 1994-től kezdve sorozatban aratta montreali sikereit Benettonnal, majd a Ferrarival, és ezzel hosszú időre a Kanadai Nagydíj legeredményesebb versenyzőjévé vált. A korszak emlékezetes pillanatai közé tartozott Jean Alesi 1995-ös, érzelmekkel teli ferraris győzelme, Damon Hill 1996-os sikere, valamint Mika Häkkinen 1999-es diadala.
Új hősök és modern sikersorozatok
A 2000-es években Schumacher több újabb ferraris győzelemmel erősítette meg montreali mérlegét, 2005-ben Kimi Räikkönen nyert a McLarennel, 2006-ban pedig Fernando Alonso győzött. 2007-ben Lewis Hamilton itt aratta pályafutása első Forma–1-es sikerét, egy évvel később Robert Kubica ugyanitt szerezte meg egyetlen futamgyőzelmét.
A 2011-es esős verseny több mint négy órán át tartott, és Jenson Button számos incidens után az utolsó körben ragadta magához a győzelmet. A hibrid- és ground effect-korszakban is születtek meghatározó eredmények. Hamilton 2012-ben, 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben is nyert, amivel beérte Schumacher montreali győzelmi rekordját. Sebastian Vettel 2013-ban az élről indulva győzött, majd 2018-ban a Ferrarival ismét diadalmaskodott, Daniel Ricciardo pedig 2014-ben itt szerezte meg első Forma–1-es sikerét.
A 2020-as és 2021-es futam elmaradása után a mezőny új autókkal tért vissza Montrealba. Max Verstappen 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is nyerni tudott a Red Bull Racinggel, 2025-ben pedig George Russell szoros küzdelemben hozta el a győzelmet a Mercedesnek.