Oliver Bearman huszonkettedik körben elszenvedett balesete és a pályára küldött biztonsági autó látszólag tálcán kínálta a Japán Nagydíj megnyerését Andrea Kimi Antonellinek. A közvélemény pillanatok alatt elkönyvelte, hogy az éllovas csupán a szerencsés időzítésnek, a szinte időveszteség nélkül megejtett kerékcserének köszönhetően vadászta le az addig virtuálisan vezető Oscar Piastrit.
A nyers telemetriai adatok azonban kegyetlenül rácáfolnak erre a teóriára, ugyanis a Mercedes tempója már a megszakítás előtt is egy teljesen más ligát képviselt.
Bár a gyenge rajt, majd a Lando Norris és Charles Leclerc elleni csaták egy ideig elfedték a valós potenciált, amint Antonelli tiszta levegőhöz jutott, kíméletlen tempót diktált. Ráadásul mindezt a használt abroncsokon tette, hiszen a kiállása előtt átlagosan 1:34.156-os időket autózott, miközben a friss gumikon rohamozó Piastri csak 1:34.392-re volt képes. Biztonsági autós fázis nélkül tehát egy agresszív, elnyújtott taktikával is simán felőrölték volna a McLarent.
Mielőtt a Haas összetört volna, az élen álló autó előnye tizennyolc másodperc körül mozgott az ausztrál riválissal szemben. Szuzukában egy bokszkiállás nagyjából huszonegy és fél másodpercet emészt fel, így egyértelmű, hogy a kerékcsere után közvetlenül a wokingi gép mögé tértek volna vissza a pályára.
Innentől kezdve viszont nem lett volna kérdés a végkimenetel, mivel a második etapban a nyers tempófölény elérte a fél másodpercet körönként. Ha ehhez hozzászámoljuk a későbbi kiállásból fakadó frissebb gumik előnyét, a sebességkülönbség megközelítette volna az egy másodpercet, így Piastri esélytelenül várta volna a végjátékot.
Miért esett ki a pikszisből a csapattárs?
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a technika ennyire domináns volt, miért nem George Russell jelentette a legnagyobb veszélyt, hiszen a baleset előtt még márkatársa előtt autózott. A brit hiába zárkózott fel a második helyre egy elrontott indulás után, az előtte haladó ellenfelén képtelen volt átverekedni magát, így riválisuk a tizennyolcadik körben lépéskényszerbe került, és a bokszba rendelte versenyzőjét a pozícióvédés érdekében.
Bár Russell innentől kezdve üres pályán haladhatott, mindössze negyed másodpercet tudott gyorsulni, ami édeskevésnek bizonyult Antonelli elképesztő, hattizedes differenciát jelentő felzárkózásával szemben. A garázs végül a huszonegyedik körben hozta ki őt, hogy kivédjék a hátulról vészesen közeledő Leclerc támadását, aki ekkor már sokkal gyorsabb tempót autózott.
A gyengébb szereplés okairól Toto Wolff rántotta le a leplet. „Egy félresikerült beállítás miatt szenvedtünk” – nyilatkozta, miközben az időmérős problémáikra utalt, majd hozzátette, „ez ma egyértelműen komoly teljesítménybe került George-nak”.
Zárul a szakadék a trónkövetelők előtt
A futam legfőbb tanulsága egyértelmű, hiszen a verseny sokkal szorosabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, ezt az illúziót pedig kizárólag a pocsék rajtok teremtették meg. Ha az első sort a jövőben sikerül megtartani az első kör végére, a riválisoknak aligha marad érdemi esélyük a győzelemre.
Ezzel együtt is kijelenthető, hogy a Ferrari és a McLaren komoly lépéseket tett előre az idei év korábbi szakaszaihoz képest. Míg Ausztráliában a lemaradásuk még elképesztő volt, Szuzukában a tiszta, második etapot vizsgálva a hátrány már csak fél másodperc körül mozgott körönként. Mindkét üldöző csapat stabilizálta a formáját, ami a jelenlegi szezon eddigi legszorosabb erőviszonyait mutatja.