Befejeződött a 2026-os szezon előtti felkészülés, ahol az utolsó napokon szinte minden résztvevő megpróbálkozott valamilyen versenyszimulációval. Az elvégzett programok természetesen jelentősen eltértek egymástól, ugyanis a csapatok más-más célokkal érkeztek, és több tervezett hosszabb futást is külső tényezők szakítottak meg. A rendelkezésre álló adathalmaz bőséges, ugyanakkor a gyakorlásokon megszokott módon rendkívül óvatosan kell kezelni ezeket a számokat.
A résztvevők teljesen eltérő időpontokban hajtottak pályára, ráadásul a kiállások száma és a piros zászlós megszakítások is torzítják a képet. Szintén nehezíti a tisztánlátást, hogy sokan meg sem közelítették egy teljes nagydíj távját, ugyanis számos programot lerövidítettek, így csak találgatni lehet a kezdeti üzemanyagszintekről, a motorüzemmódokról és az energiafelhasználási stratégiákról.
Lando Norris a McLaren volánja mögött késő délután futott két szakaszt, a C3-as gumikon 10 kört tett meg 1:39-es átlaggal, majd a C2-eseken 15 kört átlagosan 1:38 alatt. Gabriel Bortoleto az Audival négy etapot is teljesített, a leggyorsabb szakasza az utolsó öt kör volt a C3-asokon, ahol 1:36,9-es átlagot autózott. Oliver Bearman a Haasszal, Arvid Lindblad a Racing Bullsszal, valamint Carlos Sainz a Williamsszel szintén próbálkozott hosszabb futásokkal, bár a spanyol pilóta tempója kevésbé tűnt meggyőzőnek az adatok alapján.
A Ferrari volánja mögött Charles Leclerc négy szakaszra bontotta a szimulációját. A monacói pilóta dolgát Andrea Kimi Antonelli megállása és az abból fakadó piros zászló is nehezítette, de így is 1:37-es átlagokat hozott az utolsó etapjain. Norris kétetapos próbálkozása meglehetősen impozáns, de érdemes figyelembe venni, hogy a wokingiak pontosan tudták, hogy nincs idejük egy teljes versenytávra a leintésig, így valószínűleg nem is tankolták tele az autót.
Leclerc programja szintén nehezen értelmezhető, ugyanis csapattársához, Lewis Hamiltonhoz hasonlóan az ő ritmusát is megzavarta a kényszerszünet. Ha ezeket a tényezőket bekalkuláljuk, a Ferrari tempója nagyon is hibahatáron belül van ahhoz képest, amit Oscar Piastri és Max Verstappen mutatott az előző napon. Teljesen reális forgatókönyv, hogy az élcsapatok szorosan követik egymást, bár az is elképzelhető, hogy a délelőtti melegebb pályaviszonyok miatt Leclerc tempója a valóságosnál gyengébbnek tűnik.
A középmezőny egyértelműen leszakadt az éllovasokról, ugyanakkor nagyon kiélezett csata várható ebben a régióban. Sokan a Haast tartják a mezőny ötödik erejének, ráadásul Esteban Ocon és Bearman pénteki versenyszimulációi sokkal kedvezőbb képet mutattak, mint Lindblad kísérlete a Racing Bullsszal.
A legnagyobb meglepetést azonban egyértelműen az Audi okozta a héten. Bortoleto hosszabb futása meggyőzőbb volt a Haas tempójánál, és bár a brazil újonc talán kedvezőbb időpontban körözött, Nico Hülkenberg előző napi teljesítménye is alátámasztja a konstrukció versenytempóját. Bár az autó nem tűnik a legstabilabbnak, könnyen lehet, hogy egy titkos esélyessel állunk szemben.
Az Alpine nem futott klasszikus versenyszimulációt, de feltehetően az Audi és a Haas szintjén mozognak. A Williams sem teljesített teljes távot, ráadásul Sainz egymást követő etapjai meglehetősen kiábrándítóak voltak. A Cadillac egyértelműen a mezőny végén foglal helyet, ugyanakkor Sergio Perez és Valtteri Bottas is sikeresen teljesítette a kitűzött távot, ami fontos adatgyűjtési lehetőség volt számukra. Az Aston Martin papíron gyorsabb náluk, de jelenleg a megbízhatóság jelenti számukra a legnagyobb problémát, ugyanis már a versenytáv befejezése is komoly kihívást jelentett a csapat számára.
A csütörtöki és pénteki adatok kontextusba helyezéséhez az elemzők elkészítettek egy 52 körös szimulált versenyt azon pilóták részvételével, akik kettőnél több egymást követő etapot teljesítettek. A számítás a kivezető és bevezető körök nélküli átlagidőkön alapul, a négyszer kiálló pilótáknál pedig 23 másodpercet adtak hozzá a bokszutcai időveszteség kompenzálására.
A köridők összevetése után Oscar Piastri győzelme rajzolódott ki, akit 3.1 másodperces hátrányban Charles Leclerc követett, míg a dobogó legalsó fokára a már 8.8 másodperces hátránnyal célba érő Verstappen állhatott fel.
A Mercedes tempója továbbra is óriási rejtély
A Mercedes W17-es kódjelű autója az első teszthét egyértelmű sztárja volt a versenyszimulációk terén, a folytatásban azonban teljesen más típusú hosszú futásokat részesítettek előnyben. A bevett gyakorlat az volt, hogy egy gyors kört hűtőkörök követtek, vagy egy bokszkiállás után kezdtek bele a hosszabb etapokba.
Pénteken egyetlen tíz körnél hosszabb, reprezentatív sorozatot sem teljesítettek, de a tempójuk így is sokatmondó volt. George Russell és Antonelli is hét-kilenc körös etapokat futott, a brit pilóta ráadásul az utolsó nekifutásánál 1:36,1-es átlagot autózott. Ez az eredmény kimagasló, és bármelyik csapat versenyszimulációjának végén futott idejével kényelmesen felveszi a versenyt. A valós erőviszonyokra és a Mercedes tényleges versenytempójára azonban egészen a melbourne-i idénynyitóig várnunk kell.