Ahogy közeledik a 2026-os Forma–1-es szabályrendszer bevezetése, egyre több figyelem irányul az új erőforrásokra – különösen a Mercedes fejlesztéseire.
Az elmúlt hetekben egyes hangok elkezdték párhuzamba állítani a Mercedes törekvéseit a Ferrari 2019-es, sokat vitatott motorjával, amely végül a sport egyik legnagyobb botrányát eredményezte. Carlo Vanzini, a Sky Sport F1 ismert kommentátora részletesen elemezte, miért nem ugyanarról van szó, és miért nem beszélhetünk szabályszegésről a németek esetében.
A Ferrari hat évvel ezelőtt egy olyan motort vetett be, amely látványosan gyorsabb volt az egyenesekben, és többek között Spa-Francorchamps és Monza megnyeréséhez is hozzásegítette Charles Leclerc-t. A szezon végén azonban az FIA vizsgálatot indított, miután felmerült a gyanú, hogy a Ferrari manipulálta az üzemanyag-átfolyás mérését. Bár konkrét bizonyítékot a szövetség nem talált, az ügy végül egy titkos megállapodással zárult. A következő idényre a Ferrari motorja láthatóan gyengébb lett, ami körülbelül 50-60 lóerőnyi veszteséget jelentett.
A Vanzini által vázolt forgatókönyv szerint most egészen más a helyzet. Mint elmagyarázta, ma már minden motor homologizált, vagyis a tervezés és gyártás során a csapatoknak be kell nyújtaniuk a részletes terveiket az FIA-hoz, amely már a fejlesztés fázisában ellenőrzi a megfelelőséget. A mai rendszer átláthatóbb, és a szövetség szorosabb felügyeletet biztosít, mint 2019-ben.
Jelenleg a csapatok csak egy versenyhétvége során, hivatalos óvás keretében kérhetnek vizsgálatot egy másik istálló technikai megoldása ellen – emlékeztetett Vanzini, példaként említve a korábbi Racing Point-féle „rózsaszín Mercedes” ügyét. Enélkül azonban legfeljebb a sajtón keresztül szivárogtathatnak információkat, de konkrét bizonyítékkal nem rendelkeznek.
Az igazán éles különbség szerinte abban rejlik, hogy 2019-ben a Ferrari tudatosan olyan rendszert alkotott, amely megszegte a szellemiségét és a betűjét is a szabályoknak – noha ezt az FIA végül nem tudta technikailag bizonyítani.
„A Ferrari akkori megoldása nem szürkezónában mozgott, hanem egyértelműen tilos volt” – fogalmazott Vanzini. A cél az volt, hogy az üzemanyag-áramlás növekedjen akkor, amikor a szenzor épp nem mért, majd térjen vissza a szabályos értékre.
A Mercedes, amely akkoriban megszerezte a Ferrari motorrészlegének vezetőjét, állítólag tudott a trükkről, és ennek tudatában érte csalódásként, amikor a Scuderia az FIA-val lepaktálva lezárta az ügyet.
A mostani vádak kapcsán Vanzini hangsúlyozta, hogy amennyiben igaz, amit a Mercedes megoldásairól hallani, akkor a csapat szigorúan a meglévő előírások mentén dolgozott. A felhasznált anyagokkal és azok arányával kapcsolatban a szabályzat pontosan meghatározza a lehetőségeket. A németek ezekkel az előírt alapanyagokkal készítették el az új motor egyes részeit, és azokat az FIA is jóváhagyta. A hivatalos vizsgálatok során mindez megfelelt az előírásoknak.
A kommentátor szerint még akkor is, ha a Mercedes a tesztlaborokon kívül, üzemi körülmények között extrém módon képes kihasználni az anyagok erejét – például növelni a sűrítési arányt 16:1-ről akár 18:1-re –, az önmagában még nem teszi törvénytelenné a megoldást.
„Az FIA jelenleg nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel pontosan lehetne mérni a sűrítési arányt működés közben, ezért a jelenlegi szabályok szerint mindez legális” – magyarázta.
Vanzini szerint az egyetlen reális válaszlépés az lenne, ha a szabályalkotók átgondolnák a jövőbeni előírásokat az anyaghasználatra vonatkozóan. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy az új anyagkombináció valóban ekkora teljesítménynövekedést hoz, akkor az egész mezőny érdekében korlátozni kellene a lehetőségeket. „De ha tényleg ez a helyzet, akkor nem marad más hátra, mint elismerni, hogy a Mercedes és talán a Red Bull is okosabb volt most másoknál” – tette hozzá.