A monte-carlói időmérő edzés sorsát egyetlen féktáv döntötte el az alagút utáni sikánnál. Andrea Kimi Antonelli ezen a ponton alapozta meg az első rajtkockáját, mivel a riválisokkal ellentétben ő képes volt tökéletes egyensúlyt találni a maximális sebesség és a precizitás között.
A Mercedes versenyzője sokkal később lépett a fékre a kanyarkombináció előtt, így a tempót átmentve stabilabb kigyorsítást tudott végrehajtani a pálya utolsó szakasza felé.
A hercegség szűk utcái idén is brutális küzdelmet hoztak, hiszen a Ferrari, a Mercedes és a Red Bull is valós eséllyel pályázott a pole pozícióra. A kvalifikáció végül nem a nyers csúcssebességről szólt, sokkal inkább a hibamentes teljesítményről. Max Verstappen, Lewis Hamilton és Charles Leclerc egyaránt futott olyan szektorokat, amelyek alapján az élre állhattak volna, ám mindannyian rontottak a körük egy-egy kritikus pontján.
Verstappen előnye a sikánnál olvadt el
A négyszeres világbajnok holland kezdte a legjobban a mindent eldöntő kört, a Sainte Devote utáni kiváló kigyorsításának köszönhetően az első szektorban komoly tempóelőnyt épített fel. A Red Bull pilótája a tízes kanyarhoz közeledve már két tizedmásodperces fórban volt, ekkor azonban jött az említett kikötői sikán.
Antonelli ezen a ponton egy laza 3 tizedmásodperces csapást mért ellenfelére, amivel teljesen megfordította a párharc állását. Verstappen a Rascasse környékén ugyan megpróbált visszakapaszkodni, az utolsó szektorban mutatott erős tempója már nem bizonyult elegendőnek a fordításhoz - írja a SoyMotor.
A Mercedes házon belüli harca
A csapattársakkal vívott küzdelem szintén az olasz pilóta rendkívüli alkalmazkodóképességét mutatta meg. Hamilton a kaszinó tér környékén nem tudta fenntartani a megfelelő tempót, a Mirabeau felé vezető féktávon pedig túlságosan pontatlannak bizonyult. A hétszeres világbajnok az alagútig tartó lejtőn ugyan 1 tizedre csökkentette a lemaradását, a sikánnál azonban ő is elveszített 2 tizedmásodpercet.
George Russell esetében az egyenesekben és a kigyorsítási szakaszokon szinte tizedre megegyezett a két autó tempója. A különbség a precíziós zónákban mutatkozott meg, Antonelli ugyanis sokkal nagyobb sebességet vitt be a kaszinóhoz, majd a féktávokon is hatékonyabb maradt. Russell az alagút felé haladva folyamatosan veszített a tapadásból, a sikánnál elszenvedett időveszteség pedig végleg megpecsételte a sorsát.
Elméleti körök és a McLaren szenvedése
A hétvége előtt a McLaren is a pole esélyesei közé tartozott, a csapat azonban az időmérőn egyáltalán nem talált ritmust a lassú kanyarokban. Monacóban a megfelelő alacsony tempójú tapadás hiánya automatikusan a győzelmi esélyek elillanását jelenti, így az istálló hamar kiszállt az érdemi küzdelemből.
Az ideális, elméleti körök összevetése tökéletesen megmutatja a mezőny szorosságát. Ha mindenki összerakja a legjobb szektorait, Antonelli akkor is az élen végzett volna, mindössze fél tizeddel megelőzve Verstappent, míg Hamilton és Leclerc lemaradása két tizedmásodperc körül alakult volna. A különbséget végül az jelentette, hogy az élen végző versenyző egyetlen szektorban sem remegett meg.