A szezon elején még George Russellt tartották a legnagyobb esélyesnek, ám az áprilisi kényszerszünethez – amelyet a Bahreini és a Szaúd-arábiai Nagydíj törlése okozott – már Andrea Kimi Antonelli érkezett a tabella élén. Egyvalami azonban nem változott: a paddockban szinte mindenki úgy látja, jelenleg a Mercedes két versenyzője között dőlhet el a világbajnoki cím sorsa.
A német gyártó tempóelőnye látványos volt az első futamokon, különösen Melbourne-ben, ahol komoly különbségek rajzolódtak ki a mezőnyben. Ennek egyik kulcsa az új erőforrás, amelyet a Mercedes a McLarennel, az Alpine-nal és a Williamsszel is megoszt. Ugyanakkor több kritika is érte a márkát, mert a hírek szerint jóval szorosabban őrzi a működtetés részleteit, mint például a Ferrari, amelynek ügyfélcsapata, a Haas nyíltan dicsérte a maranellói támogatást.
Russell azonban nem érzi túlzónak a gyári istálló előnyét. A brit a Motorsport.com kérdésére úgy fogalmazott: „Jól kezdtük az első három versenyt, és szerintem egyértelműen látszik, hogy a gyári csapatok – nálunk és a Ferrarinál is – jobban értik az energia menedzsmentjét, mint az ügyfélcsapatok.”
Hozzátette, ez szerinte természetes folyamat, hiszen hatalmas háttérmunka áll a projekt mögött. „Ez így igazságos, mert több száz ember dolgozik ezen, és három éve folyamatosan szimulátoroztunk, hogy megalkossuk ezt az erőforrást” – mondta.
A fölény ugyanakkor már most olvadni látszik. Russell szerint az első versenyen látott nagy különbségek gyorsan csökkentek, és ez a tendencia folytatódhat. „Azok a jelentős eltérések, amelyeket Melbourne-ben láttunk, három futam alatt érezhetően kisebbek lettek. Mindenki versenyről versenyre egyre jobban megérti a rendszert.”
A brit úgy véli, a mezőny fokozatosan zárkózik majd fel, bár drámai fordulatra nem számít egyik napról a másikra. „Szerintem a mezőny össze fog tömörülni, de hirtelen, radikális változásra nem számítok” – tette hozzá.
Russell végül azt is világossá tette, hogy nem számol tartós egyeduralommal. „Nem gondolom, hogy ez a jelentős tempóelőny örökké velünk marad. Előbb-utóbb a többiek a nyakunkra érnek” – zárta gondolatát.