Az Albert Park-i aszfaltcsík kíméletlenül rávilágított a 2026-os szabályrendszer valóságára, az új generációs autók sebessége ugyanis jócskán elmaradt a korábbi évekéitől. George Russell bár domináns teljesítménnyel, egy 1:18.518-as körrel szerezte meg a pole pozíciót a Mercedes számára, majd a futamgyőzelmet is behúzta, ez a kvalifikációs idő az elmúlt öt szezon leglassabb eredményének számít Ausztráliában.
A kontraszt különösen éles a tavalyi évvel összehasonlítva. Lando Norris 2025-ben még 1:15.096-os idővel repítette az élre a McLarent, ami azt jelenti, hogy a mezőny egyetlen év alatt három és fél másodpercet lassult, igaz, Norris már egy kiforrott autóval érte el ezt az időt.
A sebességvesztés ráadásul nemcsak a köridőkben, hanem a végsebességekben is megmutatkozott. Hiába remélték sokan a tempó növekedését, a számok mást mutattak. Charles Leclerc a Ferrari volánja mögött mindössze 314,5 km/h-s csúcssebességet ért el, ami szinte eltörpül amellett a 334 km/h-s tempó mellett, amit Norris produkált a tavalyi idényben.
A melbourne-i pálya karakterisztikája persze közrejátszott a dologban, ugyanis az akkumulátorok visszatöltése miatt a pilótáknak meglehetősen sokat kellett elvenniük a gázt a körök során. Az FIA tisztában volt azzal, hogy a lelátóról mindez nem feltétlenül tűnik majd fel. A szövetség egyik meg nem nevezett forrása meg is jegyezte az esztétikai kérdések kapcsán, szerinte „kívülről nézve a generációk közötti különbségek szinte észrevehetetlenek” – mondta, miközben arról is szót ejtett, hogy a volán mögött már teljesen más a helyzet.
Az FIA is elszámolta magát az előrejelzésekkel
A lassulás hátterében egyértelműen az átalakított hibrid motorok állnak. A belsőégésű és az elektromos hajtás arányát ötven-ötven százalékban határozták meg, ami drasztikus változást hozott. Az elektromos teljesítmény 120 kW-ról egészen 350 kW-ra ugrott, ez az extra erő pedig sokkal agresszívebben érkezik meg a kerekekre.
Nem meglepő, hogy ez a hirtelen teljesítményleadás alaposan megnehezíti az autók vezethetőségét, a versenyzők folyamatosan küzdenek a gépekkel. Nikolas Tombazis, a FIA együléses szériákért felelős igazgatója már korábban is próbálta felkészíteni a közvéleményt. „A szimulációink alapján az autók körönként egy, de akár két és fél másodperccel is lassabbak lehetnek” – nyilatkozta az Auto Motor und Sport hasábjain az év elején.
A melbourne-i valóság azonban alaposan rácáfolt erre a becslésre, a differencia sokkal nagyobbra nyúlt a vártnál. Tombazis azonban a kritikák ellenére már a bemutatók idején is igyekezett védeni a koncepciót. Szerinte a tempó ingadozása teljesen természtes velejárója a technikai sportoknak.
„A sportág történetében voltak már olyan időszakok, amikor romlottak a köridők, de nem hiszem, hogy ez valaha is ártott volna a Forma–1-nek” – vélte a szakember, bízva abban, hogy a nézői élmény nem csorbul.
Várni kell még az igazi áttörésre
A szezonnyitó utáni elégedetlenség ellenére a döntéshozók továbbra is kitartanak az új irányvonal mellett. Azt ígérték, hogy a csapatok fejlesztési versenye hamarosan eltünteti a mostani hátrányt..
„Hamarosan senki sem fog panaszkodni amiatt, hogy az új autók túlságosan lassúak lennének” – fogalmazott a szövetség, remélve a kedélyek gyors csillapodását.
Ami biztos, hogy a legrosszabb forgatókönyvet sikerült elkerülni. Tombazis egy korábbi nyilatkozatában garantálta, hogy a királykategória presztízse nem kerül veszélybe. Ekkor megígérte, hogy a tempó sosem fog visszaesni a nevelőszériák szintjére.
A számok ebből a szempontból őt igazolták, de az egyértelműen látszik, hogy a 2026-os esztendő eddig sosem látott kihívások elé állította a teljes mezőnyt, Andrea Kimi Antonellitől kezdve a legrutinosabb veteránokig.