Teljesen szembemegy a Forma–1-es konvenciókkal Lewis Hamilton, mivel a kanadai hétvége eddigi eseményei meggyőzték arról, hogy érdemes elhagynia a megszokott szimulátoros felkészülést.
A hétszeres világbajnok a montreali sprintidőmérőn a Mercedes párosával, George Russell-lel és Kimi Antonellivel is tartotta a lépést, ám az SQ3-as utolsó gyors körén a hajtűkanyarban elkövetett egy apró hibát, így végül az ötödik helyre csúszott vissza.
A brit pilóta a lemaradás ellenére kifejezetten derűlátóan értékelte a pénteki napot, pedig kevesebb mint öt századmásodperccel maradt le a harmadik pozícióról Lando Norrisszal szemben. A jó kedv oka az volt, hogy a hétvége előtt tudatosan lemondott a szimulátoros munkáról, a pályán nyújtott teljesítménye pedig igazolta a döntését.
A mezőny nagy része folyamatosan a virtuális környezetben keresi a tizedmásodperceket a huszonnégy futamos naptár helyszínein, a Ferrari versenyzője azonban már majdnem két évtizedes tapasztalattal rendelkezik ezeken a pályákon.
„Valószínűleg ez volt a legjobb időmérőnk az utóbbi időben, a mérnökökkel közösen nagyszerű munkát végeztünk. A beállítások megváltoztatásával az autó már az első szabadedzéstől kezdve fantasztikusnak érződött, a kvalifikációra pedig csak apróbb módosításokat hajtottunk végre.”
”A Q1 és a Q2 jól nézett ki, utána viszont nem tudom, a többiek miért tudtak egy kicsit jobban felgyorsulni. Egyszerűen csak örülök, hogy ott lehetek a harcban, nagyon élveztem a vezetést. Nem használtam a szimulátort, mégis az idei szezonban most éreztem magam a legjobban az autóban, szóval számomra ez a járható út” – fogalmazott a brit pilóta.
A virtuális felkészülés mellőzése mögött komoly szakmai érvek állnak, a szimulációk során ugyanis Hamilton szerint folyamatosan eltolódnak a határok.
„Eddig minden héten használtam a rendszert, de az esetek többségében hiába végeztük el a rengeteg munkát és találtunk egy kényelmes beállítást, a pályára érve minden az ellenkezőjére fordult. Ilyenkor le kell rombolni mindazt, amit addig tanultunk. A kanyarok megközelítésén folyamatosan változtatni és finomítani kell, a szimulátorban jónak tűnő beállítások pedig a valóságban sokszor egyáltalán nem működnek. Néha persze beválnak, emiatt ez leginkább egy lutri.”
„Erre a hétvégére egyszerűen úgy döntöttem, hogy kihagyom ezt a fázist, inkább az adatokra koncentrálok. Nagyon mélyen beleástuk magunkat a kanyarok közbeni egyensúly, a mechanikai tapadás, a kanyarok megközelítése és a fékerőelosztás optimalizálásának kérdésébe, utóbbi ugyanis már egy ideje problémát jelentett számomra. Mindez nagyon jó együttműködést eredményezett a mérnökeimmel” – zárta gondolatait Hamilton.