Jean Todt meglepő őszinteséggel beszélt Michael Schumacher pályafutásának két legvitatottabb pillanatáról, és kimondta: a német legenda szándékosan vállalt be olyan manővereket, amelyek végül világbajnoki címekbe kerültek neki.
A korábbi Ferrari-főnök és egykori FIA-elnök szerint a jerezi 1997-es és a 2006-os monacói időmérős incidens nem egyszerű versenybaleset volt, hanem érzelmi alapú, tudatos döntés – amely azonban visszafelé sült el.
Schumacher hét világbajnoki címével máig a sportág egyik legnagyobb alakja, Lewis Hamiltonnal holtversenyben tartja a rekordot. Két elsőségét még a Benettonnal szerezte, majd egy merész váltással a Ferrarihoz igazolt, amely akkoriban messze volt a csúcsformától. Todt vezetésével és Schumacher befolyásával azonban új korszak indult Maranellóban, amely 2000-től dominanciába fordult.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy pályafutása makulátlan lett volna.
Jerez: „Szándékosan ütközött, de rosszul csinálta”
Az 1997-es szezon utolsó futamán, Jerezben Schumacher a világbajnoki címért harcolt Jacques Villeneuve ellen. Amikor a kanadai támadást indított, a német ráhúzta az autót riválisára, ám az ütközés után ő ragadt a kavicságyban, miközben Villeneuve végül megszerezte a szükséges pontokat a bajnoki címhez. Schumachert később kizárták az egész éves értékelésből.
Todt a High Performance podcastben így idézte fel a történteket: „Szándékosan ütközött vele, de rosszul csinálta. Michael elképesztő versenyző volt, viszont amikor elveszítette a kontrollt, annak mindig nagyon nagy ára volt.”
Majd hozzátette: „Ez a bajnoki címébe került.”
A francia szakember szavai azért is erősek, mert a Ferrari akkoriban nyilvánosan védelmébe vette versenyzőjét, most viszont egyértelműen kimondta a szándékosságot.
Monaco 2006: egy megpördülés ára
Hasonlóan emlékezetes jelenet zajlott a 2006-os Monacói Nagydíj időmérőjén. Schumacher ideiglenes pole-pozícióban állt, mögötte Fernando Alonso közeledett egy ígéretes körrel, amikor a német a Rascasse-kanyarban megpördült és az autója az ideális íven maradt. A sárga zászlók miatt Alonso nem tudta befejezni a körét.
Schumacher akkor azt állította, hogy hibázott, ám sokan már akkor is kételkedtek ebben. Todt most erről is világosan beszélt: „Ahogy 2006-ban, Monte-Carlóban az időmérőn Alonsóval szemben, amikor szándékosan megpördült. A rajtrács végéről kellett indulnia, és az is a bajnokságába került.”
Bár Schumacher a futamon az utolsó helyről az ötödikig kapaszkodott fel, Alonso győzött, és az idény végén világbajnok lett.
Todt szerint mindkét eset ugyanarra vezethető vissza. „Csak egy érzelem volt” – fogalmazott, majd így folytatta: „Amikor valakit akció közben ítélünk meg, nagyon elnézőnek kell lennünk. Könnyű egy asztal mellett ülve azt mondani, hogy ezt vagy azt kellett volna tennie, de a pályán az agy teljesen másképp működik.”
A korábbi csapatvezető úgy véli, Schumacher attól tartott, hogy elveszíti a bajnokságot, ezért próbált kétségbeesetten reagálni.
„Amikor látta, hogy elúszhat a cím, megpróbálta elkerülni, csak rossz eszközt választott. Támogatásra lett volna szüksége. Rossz döntés volt, és nem is volt rá szükség.”
Bár sokak szemében ezek az esetek árnyékot vetnek Schumacher örökségére, Todt szavai arra is emlékeztetnek, hogy a legnagyobb bajnokok is határhelyzetekben versenyeznek. A Forma–1 történetében több ikonikus pilóta – köztük Ayrton Senna – neve mellett is találunk hasonlóan vitatott manővereket.