Bár már évek óta nem része a száguldó cirkusz mindennapjainak, Sebastian Vettel neve még 2026-ban is megkerülhetetlen, ha a Forma–1 történelméről van szó. Mielőtt Max Verstappen négyszeres világbajnokká vált volna a Red Bull színeiben, Vettel volt az, aki kitaposta ezt az ösvényt Milton Keynesben.
A német klasszis most őszintén beszélt arról a mentális állapotról, amely a sorozatos győzelmeket kíséri, és amelyen vélhetően a címvédő Lando Norris is keresztülmegy jelenleg.
Sokan azt gondolnák, hogy a bajnoki címek halmozása eufórikus állapot, ám Vettel szerint a valóság ennél árnyaltabb. A modern Forma–1-ben ugyanis a győztesnek egyszerűen nincs ideje felfogni a sikert.
„Az álmom mindig egyetlen cím volt, de utána természetes módon újrakezdődik minden, és jön a következő verseny” – mondta Vettel a domináns évei kapcsán. A folyamatos hajsza azonban áldozatokkal járt.
„Ez egy kicsit sajnálatos, mert az ember nem igazán élvezi a pillanatot. A következő verseny már ott van a nyakunkon, és annyira arra koncentrálunk, hogy újra nyerjünk, hogy csak ezért dolgozunk. Később, a pályafutásom során jöttem csak rá, mekkora kiváltság volt ennyi futamon részt venni és ilyen tehetséges emberekkel dolgozni.”
Éhség és szenvedély: Két korszak lenyomata
Vettel karrierjét alapvetően két nagy korszak határozta meg, és amikor ezeket kellett jellemeznie, meglepően tömör, de találó kifejezéseket választott. A Red Bullnál töltött, trófeákkal teli időszakot egyetlen, ragadozóknak is becsületére váló szóval írta le.
„Éhes. A csapat és én is nagyon, nagyon éhesek és ambiciózusak voltunk” – emlékezett vissza a német.
Ezzel szemben a maranellói évek, bár a hőn áhított világbajnoki címet nem hozták meg, érzelmileg teljesen más töltetet hordoztak. „Sok szenvedélyes emberrel találkoztam. Én magam is nagyon szenvedélyes voltam” – kezdte az olaszországi évei értékelését, majd elismerte a hiányérzetet is: „Nem értünk el annyi sikert, amennyit terveztünk, de mégis úgy gondolom, hogy szép időszak volt.”
A mentális hadviselés és a láthatatlan akadályok
A német pilóta kitért a versenyzéssel járó pszichológiai nyomásra is, amely még a legsikeresebb időszakokban sem kíméli a versenyzőket. A kívülállók számára a dominancia könnyednek tűnhet, de a pilótafülkében ülve ez sosem ilyen egyszerű.
„Még egy szezonon belül is vannak hullámvölgyek. Muszáj előre haladni. Sok dolog dolgozik ellened, és nem úgy alakulnak az események, ahogy szeretnéd” – árulta el Vettel, hozzátéve egy fontos gondolatot a külső megítélésről: „Még ha kívülről úgy is tűnhet, hogy minden simán megy, ez sosem igaz. Rengeteg akadály van az úton, sok olyan kihívás, amit az emberek nem látnak, de neked kezelned kell.”
A nyomás kezelésére azonban nincs egységes recept, hiszen minden versenyző más környezetben teljesít a legjobban. Vettel szerint azonban az idegességtől nem kell félni, sőt, meg kell tanulni a javunkra fordítani.
„Gyakran mondják az emberek, hogy bárcsak ne lennék ideges. Pedig valójában az idegesség jó dolog” – vélekedett a négyszeres bajnok, ugyanis szerinte ez a készenlét jele. „Szükséged van rá, mert ez azt is jelenti, hogy készen állsz, izgatott vagy, és ezt pozitív irányba tudod terelni.”
A német expilóta szerint a kulcs az önvizsgálatban rejlik. „Nem szabad félni attól, hogy megkérdezzük magunktól: miért érzem így magam? Mi hiányzik most? Meg kell próbálni megtalálni azt, ami nyugalmat ad, mert csak így lehet teljesíteni, és talán kiiktatni vagy megkérdőjelezni a kevésbé jó dolgokat.”
A siker újradefiniálása
Visszavonulása óta Vettel látásmódja jelentősen megváltozott. Bár a statisztikák könyvében a győzelmek száma dominál, ő már máshogy méri az eredményességet. Amikor arról faggatták, melyik volt élete legjobb versenye, a válasza inkább filozófiai volt, mintsem konkrét.
„Ezt a kérdést gyakran megkaptam, hogy ez vagy az a verseny volt-e a legjobb, de eljutottam arra a pontra, hogy a válaszom: a legjobb még hátravan” – jelentette ki, majd kifejtette, miért vált ez a mantrájává: „Ez lett a jelmondatom, hogy a legjobb nap vagy a legjobb verseny még előttem áll, mert különben mire vársz, ha mindig csak hátrafelé nézel?”
A trófeák csillogása mellett Vettel számára ma már az emberi kapcsolatok jelentik az igazi örökséget. Úgy véli, sikerült úgy lezárnia a karrierjét, hogy nem hagyott maga mögött felégetett hidakat.
„Biztos vagyok benne, hogy a trófeák és a bajnoki címek azok, amiket az emberek látnak és sikernek értékelik, de úgy gondolom, később az ember valahogy újradefiniálja, mit is jelent a siker” – elmélkedett. „Sok barátot szereztem, és nagyszerű élményeket éltem át a srácokkal. Ezek azok a történetek, amelyek valójában meghatározzák, ki vagy, nem pedig az, amit egy adott pillanatban elértél.”