A Forma–1 örök másodikjai – Íme a világbajnokság leggyakoribb ezüstérmesei

A Forma–1 világbajnoki címének elhódítása minden versenyző álma, de a sportág több mint hetvenéves történetében sokan voltak, akik egészen közel kerültek ehhez, mégis be kellett érniük az ezüstéremmel. Bár gyakran elhangzik, hogy a második helyezett csupán „az első vesztes”, valójában a világbajnokság második helye is figyelemre méltó teljesítmény – különösen egy olyan mezőnyben, ahol csak egyvalaki lehet bajnok.

Az első versenyző, aki a világbajnoki tabella második helyén zárt, nem más volt, mint Juan Manuel Fangio, aki 1950-ben, majd három évvel később, 1953-ban is ezüstérmesként fejezte be a szezont. Az argentin legenda később ötszörös világbajnok lett, így az ő példája is mutatja, hogy a második hely lehet a siker előszobája.

Ugyanakkor a statisztikák szerint nem Fangio volt az, aki a legtöbbször zárt másodikként. Ezt a „rekordot” ketten is tartják: Stirling Moss és Alain Prost egyaránt négyszer végeztek a bajnokság második helyén. Moss 1955 és 1958 között sorozatban négyszer is a dobogó második fokára állhatott az év végén, míg Prost 1983-ban, 1984-ben, 1988-ban és 1990-ben maradt le a végső győzelemről – többnyire hajszálnyival.

A háromszoros ezüstérmesek között olyan nevek sorakoznak, mint Graham Hill (1963, 1964, 1965), Nigel Mansell (1986, 1987, 1991), Lewis Hamilton (2007, 2016, 2021), Sebastian Vettel (2009, 2017, 2018) és Fernando Alonso (2010, 2012, 2013). Mindannyian világbajnokok is lettek pályafutásuk során, kivéve Moss, aki minden idők egyik legjobbja maradt anélkül, hogy valaha is bajnoki címet szerzett volna.

Az elmúlt években újabb nevek kerültek fel a „majdnem bajnokok” listájára. 2022-ben Charles Leclerc és Sergio Pérez vívtak szoros csatát az év utolsó futamáig, az Abu-dzabi Nagydíjig, ahol végül a Ferrari monacói pilótája szerezte meg a második helyet. Pérez sem maradt sokáig lemaradva: egy évvel később, 2023-ban ő is megszerezte első ezüstérmét.

2024-ben újabb név került fel a listára, méghozzá Lando Norrisé. A McLaren brit versenyzője volt az egyetlen, aki komoly kihívást tudott jelenteni Max Verstappen számára, és bár végül nem tudta megállítani a holland címvédőt, az évzáró futamon sikerült maga mögött tartania Leclerc-t, így megszerezte a második helyet az összetettben.

A 2025-ös szezon pedig egy igazi különlegességet hozott, ugyanis Max Verstappen, aki addig négy világbajnoki címet és két harmadik helyet gyűjtött be (2019-ben és 2020-ban), először zárt másodikként egy szezon végén. Ezzel ő is belépett az „örök másodikok” klubjába – igaz, már így is a sportág egyik legsikeresebb versenyzőjének számít.

A Forma–1 történetében tehát a második hely nem feltétlenül a kudarc jele, sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy valaki hosszú távon is képes volt a legjobbak között maradni – még ha a végső győzelem nem is jött össze minden alkalommal.