A Forma–1 történetében többször előfordult már, hogy egy nagy múltú csapat és világsztár versenyző közös álma végül nem teljesült. Így volt ez 2013 végén is, amikor a Ferrari és Fernando Alonso abban reménykedett, hogy az új szabályok majd visszavezetik őket a bajnoki címhez – akárcsak most, amikor a Ferrari és a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton is hasonlóban bízik a 2026-os szabályváltozás kapcsán.
2014-ben új korszak kezdődött a Forma–1-ben - a hibrid erőforrások megjelenésével a korábbi V8-as szívómotorokat V6-os turbók váltották fel, ráadásul két elektromos motor (MGU-K és MGU-H) is bekerült az autókba, teljes energiavisszanyerő rendszerrel és nagyméretű akkumulátorral. A Mercedes már 2012 óta fejlesztette a split-turbót, ami később az egyik legnagyobb technikai áttörésnek bizonyult, és hét éven keresztül meghatározta a sportot.
A Mercedes High Performance Powertrains Andy Cowell irányításával (aki jelenleg az Aston Martin F1 csapat vezetője), teljesen új elrendezést alkalmazott: a turbó két részét a V6-os motor két oldalára helyezték, az MGU-H-t pedig a V alak szűk sarkába illesztették. Az összekötő tengely 120 ezernél is több fordulatot tett meg percenként, ami komoly kihívást jelentett a rivális gyártóknak – éveken át tartott, mire sikerült lemásolni és megbízhatóvá tenni ezt a rendszert.
A Ferrari viszont lemaradt. Luca di Montezemolo, az akkori elnök, évekkel később elismerte, hogy a Scuderia alábecsülte az új erőforrás követelményeit. Alonso és Kimi Räikkonen 2014 telén, a jerezi teszten próbálhatták ki először a Ferrari F14 T-t, ám a várakozásokkal ellentétben csalódás érte őket - az autó gyenge volt, a motor nehéz és erőtlen, a leszorítóerő minimális, az egyensúly pedig komoly gondokat okozott.
Alonso négy év után, amikor már-már csodával határos teljesítménnyel közel került a 2010-es és 2012-es bajnoki címhez, azonnal megértette, ezzel a Ferrarival sosem lesz bajnok. Di Montezemolo utolsó éve a csapat élén „talán a legrosszabb” volt pályafutásában, és hamar felismerte, hogy komoly gond van a spanyol pilótával is.
„A harmadik tesztnapon Fernando odajött hozzám, és azt mondta, ez a motor erőtlen. Akkor jöttem rá, hogy vége a szezonnak, hiszen a szabályok miatt nem lehetett fejleszteni az erőforrást” – mesélte az elnök. „Úgy gondolom, ekkor mondta ki Fernando: 'ha maradok, sosem leszek bajnok a Ferrarival'. Ez sokkoló pillanat volt.”
A Ferrari F14 T teljesítménye annyira kiábrándító volt, hogy a harmadik futam után Stefano Domenicali, a csapatvezető lemondott, helyére Marco Mattiazzi került. Alonso szerződése 2016 végéig szólt, ám egyre inkább fontolgatta a távozást. Di Montezemolo a háttérben Sebastian Vettellel tárgyalt, Mattiazzi pedig felajánlotta Alonsónak a szerződéshosszabbítást 2019-ig.
„Fernando először igent mondott, aztán nemet, végül kijelentette, nem akar hosszabbítani” – emlékezett vissza az elnök. Alonso egyéves kilépési opciót kért, amit Mattiazzi nem tartott előnyösnek a csapatépítés szempontjából, így a tárgyalások megakadtak.
„Mattiazzi nem akart mélyebb egyeztetést, inkább lezárta volna a kapcsolatot Alonsóval. Én nem voltam meggyőződve erről” – mondta di Montezemolo. „Ha Fernando azt mondta volna, hiszek benne, maradni akarok, biztos vagyok benne, hogy javulunk, 30 másodperc alatt aláírtam volna vele.”
Az elnök szerint a spanyol pilóta mindig kételkedett, kritikus volt, nem hitt igazán a Ferrari esélyeiben. Mattiazzi ezért úgy döntött, ha megszerezhetik Vettelt, mindkét félnek jobb a váltás. „Vettel jönni akart, imádta a Ferrarit, Schumacher volt a legnagyobb támogatója. Végül én is beleegyeztem - ha Fernando bizonytalan, várakozik, nem boldog, inkább menjen, talán máshol talál lehetőséget, nekünk pedig Vettel igazi friss levegő lesz.”
Di Montezemolo kapcsolata Sergio Marchionnéval, a Fiat elnökével sem volt egyszerű, aki épp átvette a Ferrarit. „Mindent megtettem, hogy Alonsót motiváljam, de két dolog volt biztos: tudtam, hogy távozom, így nem akartam túl nagy nyomást helyezni rá, mert nem tudtam volna betartani az ígéretem, másrészt láttam, hogy Fernando sem volt meggyőződve. A versenyző lelkiállapota a legfontosabb.”
Mattiazzi és Alonso viszonya a nyáron sem javult, egyes források szerint a csapatvezető jobb feltételeket ajánlott, majd visszavonta őket. Di Montezemolo viszont hangsúlyozta, a pénz nem volt tényező. „Soha nem beszéltem Alonsóval a pénzről, mielőtt eldöntötte, hogy távozik. Nálam nem volt téma.”
Alonso motivációja elfogyott, bizonytalan volt, túl sok kétség gyötörte. Apja is nagy hatással volt rá: „Azt mondta, ideje váltani, hagyd el a Ferrarit, nem tudtál bajnokságot nyerni, máshol kell próbálkozni.”
Az egyetlen komoly alternatíva a McLaren volt, amely évi 40 millió dollárt ajánlott, jóval többet, mint amit a Ferrarinál keresett. A Honda visszatérése ígéretesnek tűnt, és Alonso számára vonzó volt, hogy Ayrton Senna nyomdokaiba léphet egy új korszakban.
A szerződésbontás azonban nem ment könnyen, a spanyol pilóta egyre nagyobb nyomást gyakorolt a Ferrarira. Augusztus végére aztán a Scuderia már megállapodott Vettellel, és beleegyezett Alonso távozásába. Szeptemberben, egy maranellói találkozón aláírták a szerződésbontást.
„Letették az asztalra, és azt mondták: itt van, ha aláírod, mehetsz. Fernando aláírta, és távozott. Nagyon feszült pillanat volt” – idézte egy maranellói forrás.
A Ferrari néhány nappal korábban már leszerződtette Vettelt, az átigazolást pedig a Japán Nagydíjon, október elején jelentették be, ami felbosszantotta Alonsót - nem azért, mert becsapták, hanem mert elvesztette a „narratíva” irányítását. A nyilvánosság számára úgy tűnt, mintha a Ferrari küldte volna el, pedig valójában közös döntés született, miután Alonso már elvesztette a csapatba vetett hitét.
A spanyol ekkor még nem írt alá a McLaren-Hondával, ugyanis Ron Dennis, a McLaren akkori vezetője megszervezte, hogy Alonso a Japán Nagydíj után ellátogasson a Honda sakurai központjába. A Honda igazgatótanácsának tagjai a futam után már várták Alonsót, hogy meggyőzzék a közös jövőről.
A látogatás végleg megerősítette Alonsót abban, hogy helyes döntést hozott. „Egy biztos: Alonso augusztus végén eldöntötte, hogy elhagyja a Ferrarit. A sakurai látogatás volt az utolsó lökés” – mondta di Montezemolo.
A 2014-es szezon után a Ferrari új vezetőt kapott:,Mattiazzi helyét Maurizio Arrivabene vette át, miután Marchionne más pozícióba akarta helyezni Mattiazzit a vállalatcsoporton belül.
Tizenhat nappal később bejelentették Alonso hároméves szerződését a McLaren-Hondával. De mi lett volna, ha marad a Ferrarinál? A Mercedes 2014-től uralta a Forma–1-et, a Ferrari pedig a következő években – Arrivabene irányítása alatt – már jobb formát mutatott, mint a McLaren-Honda, amely négy év után kudarccal zárta közös történetét.
„Hogyan maradhattam volna a Ferrarinál, ha már öt év után is éreztem a nyomást, és láttam, hogy semmi sem működik? Ha ez már a nyolcadik év lett volna cím nélkül, nehéz elképzelni” – mondta Alonso évekkel később a BBC-nek. „Ha nem nyersz a Ferrarival, rengeteg minden zajlik a háttérben, és öt év már bőven elég volt. Nyolc év cím nélkül? El sem tudom képzelni” - zárta gondolatait a spanyol pilóta.