A nyolcszoros futamgyőztes ausztrál pilóta egészen szokatlan, mondhatni csendes búcsút vett a száguldó cirkusztól a 2024-es Szingapúri Nagydíj után, ahol hivatalos bejelentés és díszsorfal nélkül intettek neki búcsút. Daniel Ricciardo azóta a Ford márkanagyköveteként találta meg a számítását, most pedig Jim Farley vezérigazgató podcastjében beszélt kendőzetlen őszinteséggel a Forma–1-es távozás sokkoló, mégis felszabadító körülményeiről.
„Végül is kirúgtak, abban a pillanatban ez volt a nyers valóság, és ha belegondolok, az utolsó két Forma–1-es szezonom során kétszer is menesztettek” – nyilatkozta, utalva arra, hogy a 2022-es idény végén a McLaren is felbontotta a szerződését Oscar Piastri érkezése miatt.
A harminchat éves versenyző hozzátette, hogy ez a folyamat teljesen felőrölte, hiszen mindent beleadott a visszatérésbe, de a végére mentálisan és fizikálisan is kimerült. A kegyetlennek tűnő eljárás ellenére azonban nyoma sincs benne haragnak, sőt, paradox módon éppen a volt csapatának köszöni a karrierje lezárását.
„Visszatekintve hálás vagyok a Red Bullnak, amiért meghozták helyettem ezt a döntést, ugyanis magamtól borzasztóan nehezen mondtam volna ki, hogy ennyi volt, vége” – fogalmazott, miközben elismerte, egyre nehezebb volt azon a szinten teljesítenie, amit korábban megszokott magától, így az azonnali hatályú menesztés tulajdonképpen egy hatalmas teher formájában esett le a válláról.
A belső hang és a valóság
A Forma–1 világa egy zárt burok, ahol a versenyzők sokszor a saját környezetük elvárásainak is meg akarnak felelni, ami Ricciardo szerint különösen megnehezíti a tisztánlátást az utolsó években.
„Körülvesznek olyan emberek, akik szeretnek, és folyamatosan hajtogatják, hogy fantasztikus vagy, illetve képes vagy a folytatásra, de bármennyire is szereted őket, egyszerűen be kell zárnod a kaput, és őszintének kell lenned önmagaddal” – mondta, majd arról beszélt, hiába hiszi azt az ember, hogy mindenki a legjobbat akarja neki, valójában senki sem tudja, milyen érzés a teljesítménykényszer árnyékában élni.
Az ausztrál pilóta szerint elkerülhetetlen volt a végkifejlet, ráadásul az idő múlásával a saját magával szemben támasztott elvárások is egyre nyomasztóbbá váltak a volán mögött.
„Ha eljutottam volna a szezon végéig, valószínűleg akkor is ugyanezek a gondolatok gyötörnek, és le kellett volna folytatnom ezt a belső párbeszédet, hiszen tudtam, hogy egyre nehezebbé válik a helyzet, és nagyon mélyre kellene ásnom egy olyan eredményért, amire egyáltalán büszke lehetek” – értékelte a helyzetét, majd rátért az elengedés folyamatára is.
„Valamiért elvesztettem valamit, és teljesen rendben van, ha ezt beismerjük, így a tavalyi év során bőven hagytam magamnak időt a feldolgozásra, és végre volt lehetőségem elszámolni a saját karrieremmel” – tette hozzá az ausztrál.