A bahreini és a szaúd-arábiai futamok törlése miatt a Japán Nagydíjat követően egy hosszabb szünet állt be a versenynaptárban, ez az időszak pedig tökéletes lehetőséget biztosít arra, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján mélyrehatóan kielemezzük a friss szabályrendszer első hatásait.
Az azonnal egyértelművé vált, hogy a téli szünetben radikálisan átalakult a rangsor, ráadásul a teljesítménybéli különbségek hatalmasra nőttek az előző évhez képest.
Tavaly a tíz alakulatot számláló rajtrács rendkívül sűrű volt, hiszen az időmérőkön 1,14 másodperc, míg a futamokon 1,52 másodperc fedte le a leggyorsabb és a leglassabb autót. Az idei szezon első három versenyhétvégéje alapján ez az olló drámaian kinyílt, ugyanis egy egykörös tempót tekintve 3,63 másodpercre, versenytempóban pedig 3,60 másodpercre nőtt a differencia a mezőny két vége között. Ilyen elképesztő szakadékra legutóbb a 2017-es idényben volt példa, amikor a sereghajtó Sauber átlagosan 3,64 másodpercet kapott a domináló Mercedestől.
Ami a jelenlegi erőviszonyokat illeti, a mezőny nagyjából öt jól elkülöníthető teljesítménycsoportra szakadt. A legfőbb nyertes egyértelműen a Mercedes, amely szinte saját ligában autózik az élen, a német márka mögött pedig a Ferrari és a McLaren alkotja a közvetlen üldözőbolyt. Az olaszok váltak az első számú kihívóvá, miután az időmérőkön 0,56 másodperces, a futamokon pedig 0,53 másodperces hátrányban vannak az éllovashoz képest.
A tavalyi világbajnok Lando Norrisszal felálló wokingiak egyelőre a harmadik erőt képviselik a maguk nyolctizedes lemaradásával, miközben a mögöttük lévő középmezőny drasztikus átrendeződésen ment keresztül. Max Verstappen csapata, a Red Bull óriási pofont kapott az új szabályoktól, hiszen a kvalifikációkon közel egy másodpercet, vasárnaponként pedig 1,26 másodpercet veszítenek, ami azt jelenti, hogy 2015 óta nem látott mélységbe zuhantak. Velük együtt az Audiig bezárólag egy nagyon sűrű boly alakult ki, amelyet jelenleg a tavalyról hatalmasat lépő Alpine vezet a Haas előtt, miközben a Williams egyfajta senki földjén rekedt, a rajtrács legvégén pedig az Aston Martin és az újonc Cadillac szenved.
Különleges motorikus trendek
Az adatok mélyebb vizsgálata során egy rendkívül érdekes mintázatra is fény derült, amely a Ferrari-erőforrást használó gárdákat érinti. A gyári alakulat, a Haas és a Cadillac esetében is megfigyelhető, hogy a vasárnapi tempójuk sokkal ígéretesebb, mint a szombati egykörös teljesítményük. Míg a mezőny többi tagja általában közelebb tud kerülni a Mercedeshez az időmérőkön, addig az olasz motorral hajtott autók éppen fordítva működnek.
A maranellóiak a versenyeken átlagosan három századmásodpercet faragnak a lemaradásukból körönként, sőt, a Haas és a Cadillac is lényegesen kevesebbet veszít a futamokon a saját riválisaihoz képest. Ennek a jelenségnek több oka is lehet, a kiváló rajtok mellett a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a motorblokk a hosszabb etapokon rendkívül hatékonyan működik, ám az időmérős csúcsra járatás során nem képes leadni a maximális erőtöltetet.
Rohamléptekben tanul a mezőny
Bár a csapatok egy része már Szuzukába is fejlesztésekkel érkezett, az egyértelműen látszik, hogy a tempójavulás jelenleg elsősorban az új konstrukciók és a bonyolult motortérképek jobb megértéséből fakad. A leglátványosabb ugrást ebből a szempontból a Cadillac mutatta be, hiszen a bemutatkozó ausztrál hétvégén még több mint négy másodpercet kaptak körönként az élen állóktól, Japánban viszont ezt a hátrányt – a jóval hosszabb aszfaltcsík ellenére – 3,18 másodpercre tornázták le.
Az élmezőnyben a McLaren fejlődése emelhető ki, ugyanis Melbourne-ben még 1,34 másodperces lemaradásban voltak vasárnap, Szuzukában viszont ez az érték 0,29 másodpercre olvadt. Bár hozzá kell tenni, hogy a Mercedes a japán futamon sok időt töltött forgalomban, de ha csak a tiszta második etapot nézzük, a papaja színű autók fél másodpercre akkor is megközelítették az éllovast, ami komoly előrelépés a szezonnyitóhoz képest.
Ha összevetjük a jelenlegi helyzetet az előző évvel, jól látszik, kire hogyan hatott a szabályváltozás. A nyertesek listája rendkívül rövid, hiszen csak három gárda tudott relatív értelemben közelebb kerülni a csúcshoz.
A Mercedes tavaly átlagosan még bő fél másodperccel kullogott a McLaren mögött, most viszont utcahosszal vezetnek. A Ferrari minimális, 0,01 másodperces javulása inkább stagnálásnak tekinthető, egyszerűen csak a riválisok hullottak ki mellőlük, miközben az Alpine a sereghajtó pozícióból a középmezőny élére katapultált egy 0,07 másodperces relatív gyorsulással.
A vesztesek tábora jóval népesebb, az Aston Martin valóságos szabadesésben van a 2,29 másodperces visszaesésével, de a Williams és a Red Bull is drágán megfizetett az új előírásokért.