A spanyolországi sikerek után nagy pofonba szaladt bele a Ferrari az Osztrák Nagydíjon, ahol a csapatnak be kellett érnie a negyedik erő pozíciójával. Bár a labdarúgásban szokás a szerencsére fogni a váratlan eredményeket, a Forma–1-ben minden mögött pontos mérnöki magyarázatok állnak.
Az adatok részletes elemzése rávilágít arra az öt kulcsfontosságú tényezőre, amely teljesen tönkretette az olaszok teljesítményét a Red Bull Ringen.
Gyenge erőforrás és az osztrák magasság
A spielbergi pálya karakterisztikája miatt a motorerő kiemelten fontos szerepet játszik a köridők kialakulásában. A tengerszint feletti 700 méteres magasság, valamint a meredek emelkedőkön történő kigyorsítások óriási terhelésnek teszik ki a hibrid rendszert, amelynek a lehető leghatékonyabban kellene elosztania az energiát. A Ferrari erőforrása az új fejlesztések ellenére is komoly korlátokba ütközött ezen a téren.
A vörös autók a végsebességek tekintetében a leglassabbak közé tartoztak, a lemaradásuk pedig a hosszas egyenesek végén vált igazán drasztikussá. Az olaszok motorja az energia-visszanyerés során jóval hamarabb lépett az úgynevezett clipping fázisba, mint a riválisok egységei. Ez a féktávok előtt akár 25–30 km/órás tempókülönbséget is eredményezett.
Komoly a hátrány
A Formula Passion elemzése szerint a tiszta motorteljesítménybeli hiányosság önmagában négy tizedtől fél másodpercig terjedő veszteséget jelentett körönként, ami egy mindössze 70 másodperces pályán óriási lemaradásnak számít.
Sokan keresték a választ arra, hogy a barcelonai futamon miért nem látszott ennyire ez a hátrány. Ennek egyik oka a pálya kialakítása, hiszen a spanyol aszfaltcsík gyors kanyarjai után sokkal könnyebb dolga van a motornak, mint a spielbergi lassú kanyarokból való kigyorsításoknál. Emellett a ritkább levegő is érzékenyen érintette a Ferrari visnicylag kicsi turbófeltöltőjét.
A spanyol pályán ráadásul a leghosszabb egyenes a célegyenes volt, ahol a kör végével az energiaszint automatikusan újraindult, ami sokat segített az olaszoknak. A másik hosszabb szakaszon pedig a Ferrari kiemelkedő kanyartempója miatt olyan nagy sebességgel lódult meg a gép, ami elfedte a motorerő hiányát.
Elszámolt gumikopás és a rossz egyensúly
A motorproblémák mellett a Ferrari mérnökei a gumikopást és az autó egyensúlyát is rosszul mérték fel a hétvége folyamán. Az istálló szakemberei abban a hiszemben lágyítottak az autó hátulján, hogy az elegendő tapadást biztosít majd a hátsó tengelynek, így a kopás is kontrollálható marad.
Az egyensúlyt emiatt szándékosan az első tengely irányába tolva próbálták meg optimalizálni a tempót a pálya második felének gyors kanyarjaiban. Ez a beállítás a lágy keverékeken az időmérő edzésen még működött, a vasárnapi futamon viszont katasztrofális következményekkel járt, így a közepes, illetve a kemény abroncsok is azonnal túlmelegedtek.
A spielbergi pályán megszokott dolog, hogy a mérnökök enyhe alulkormányzottságot állítanak be a hátsó kerekek védelmében, a Ferrari azonban a túlkormányzottság határán táncolt a versenyen. Charles Leclerc elárulta, hogy a tavalyi beállítások másolásával próbálkoztak, ez a megközelítés azonban egyáltalán nem működött az idei autónál.
A maranellóiak ráadásul a pilótákat is nehéz helyzetbe hozták az autó viselkedésével. Mivel a riválisoknak maradt tartalékuk a motorerő terén, ők megtehették, hogy kímélik a gumikat, miközben Lewis Hamilton és Charles Leclerc a kanyarokban kényszerült túlvezetni az autót a tartható tempóért, ami drasztikusan növelte az abroncsok kopását.
Szenvedő pilóták és elrontott taktika
A két versenyző közül Hamilton érezte magát jobban a volán mögött, ami a nehezen kezelhető hátsó tengely mellett különösen figyelemreméltó teljesítmény. A brit pilóta az első körben látványos manőverrel előzte meg csapattársát, megmutatva kiváló formáját.
Leclerc a nehéz autóval már a rajt utáni körökben komoly fékproblémákkal küzdött, a hátsó kerekek energia-visszanyerési folyamata pedig szintén nehézséget okozott neki. Ez a bizonytalanság pont a versenyző egyik legnagyobb fegyverét, az agresszív féktávokat vette el a hétvégén.
A hozott döntések sem segítették a csapatot, a kétkiállásos taktika ugyanis hibásnak bizonyult a vártnál magasabb gumikopás miatt. A menet közben végrehajtott korrekciók rengeteg időveszteséggel jártak, Hamilton pedig a George Russell elleni korai csatában teljesen elhasználta az abroncsait, így végül Oscar Piastri mögé is visszaesett.
A wokingiak elleni csatában elkövetett taktikai hibák azonban csak másodlagosak voltak a technikai problémák mellett, egy gyors autóval a stratégia kidolgozása is sokkal egyszerűbb feladat lett volna.
A következő állomás Silverstone, amely szintén komoly kihívást jelent majd az energia-visszanyerés szempontjából, ám a gyors kanyarok talán segíthetik a magára találásban az olasz csapatot.