A Ferrari hivatalosan továbbra sem árulja el, milyen hosszú távra kötelezte el magát Lewis Hamilton, ám a paddockban mindenki kész tényként kezeli, hogy a hétszeres világbajnok 2027 végéig érvényes megállapodást írt alá Maranellóban. Az elmúlt hónapok történései alapján azonban egyre nehezebb elképzelni, hogy ez a kapcsolat valóban kitart addig.
A feszültségre a legújabb jelzést John Elkann szolgáltatta, aki egy meglehetősen kemény hangvételű interjúban arról beszélt, hogy a Ferrari versenyzőinek „kevesebbet kellene beszélniük”. A megszólalás időzítése és éle is azt sugallja, hogy a csapatvezetéssel és Hamiltonnal sem felhőtlen a viszony.
Bár a brit hároméves szerződést kapott, az idei év eseményei arra utalnak, hogy egyik fél sem biztos abban, érdemes-e együtt folytatni. A paddockban már olyan hírek is terjednek, miszerint a Ferrari akár még a megállapodás lejárta előtt lezárná a közös projektet, ha a helyzet 2026 közepén sem javulna.
Miközben Hamilton helyzetének vannak enyhítő körülményei, az autó alapvető problémái mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A Ferrari kénytelen volt megemelni a hasmagasságot, hogy elkerülje az padlólemez túlzott kopását, ez viszont komolyan rontotta a teljesítményt.
Ennek ellenére Charles Leclerc hét dobogót szerzett 2025-ben, míg Hamilton egyszer sem jutott fel a pódiumra. A monacói hetedik szezonját tölti az istállónál, ami természetesen előnyt jelent, de a 15–3-as arány azokon a futamokon, amelyeket mindketten befejeztek, túl nagy különbséget mutat ahhoz, hogy pusztán rutinra fogjuk.
A Ferrari döntéshozói számára az sem elhanyagolható szempont, hogy a brit versenyző érkezése óta hatalmas média- és nyomásközegben dolgozik a csapat. Mivel Oliver Bearman érkezése várhatóan elkerülhetetlen, sokan már most azt vallják, hogy a brit junior előléptetését akár már 2026-ban is megléphetnék, különösen, ha a teljesítményük hasonló marad.
Hamilton idei küszködése sok magyarázatot kapott, ám ezek jelentős része nem áll meg a lábán. A korábbi csapattársa, Carlos Sainz ugyan arról beszélt, milyen nehéz alkalmazkodni egy teljesen új konstrukcióhoz, de a Forma–1 legjobb versenyzői általában már az első szezonban képesek megtalálni a ritmust.
Hamilton korábban ezt többször is bizonyította, hiszen miután hat évet töltött a McLarennél, már a Mercedesnél is az első évben nyert futamot és legyőzte Nico Rosberget. A 2025-ös átigazolók közül senki sem tűnt ennyire bizonytalannak.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a brit rövid időn belül több olyan rádióüzenettel és nyilatkozattal szolgált, amelyeket sokan mértéktelenül önkritikusnak tartottak.
A Magyar Nagydíj időmérőjén elszenvedett Q2-es kiesése után például úgy fogalmazott, hogy „Hasznavehetetlen vagyok. Teljesen hasznavehetetlen. A csapat jól dolgozik, a másik autó az első rajtkockában van. Lehet, hogy egyszerűen pilótát kellene cserélniük.” – mondta, majd hozzátette, hogy frusztrálja az elmaradó eredmény.
Fred Vasseur igyekezett tompítani a kijelentést, mondván, Hamilton csak a pillanatnyi csalódottságát adta ki magából. Ő is tudja, hogy a brit még mindig képes erős hétvégékre, ám az önkritikus mondat lényegi üzenetével aligha lehet vitatkozni, hiszen a Ferrari számára egyre kevésbé tűnik logikusnak a jelenlegi felállás fenntartása.
Ha Bearman már most autóba ülne, feltehetően hasonló, esetleg valamivel gyengébb eredményeket hozna.
A narratíva viszont teljesen más lenne, ugyanis a Ferrari egy saját nevelésű fiatalnak adna lehetőséget, akivel türelmesebben bánna a közvélemény és a média is. Ezzel szemben Hamilton jelenléte hatalmas elvárásokat és felesleges nyomást generál, miközben a csapat tényleges haszna minimális.
A döntés persze nem egyszerű. Ha 2026 első felére sem változik a helyzet, Elkannék előtt kevés opció marad, ugyanis vagy megvárják a szerződés végét és tovább reménykednek, vagy meghozzák a fájdalmas lépést, és idő előtt nyitják meg az utat Bearman előtt.