A maranellóiak nem aprózták el az idei tengerentúli túrát, hiszen az SF-26 kódjelű versenygépük egy átfogó, mégis tudatosan felépített fejlesztési csomagot kapott Floridában.
Charles Leclerc és Lewis Hamilton autója nem esett át radikális koncepcióváltáson, a mérnökök inkább a meglévő alapok tökéletesítésére fókuszáltak, különös tekintettel a gumiabroncsok által keltett turbulens levegő kezelésére.
A cél egyértelműen a padlólemez hatékonyabb kiszolgálása, amihez a frontrésztől egészen a diffúzorig újra kellett hangolni a levegő útját. A változtatások a kasztni szinte minden pontját érintették, így kétségtelen, hogy az olaszok egy rendkívül összefüggő aerodinamikai koncepciót álmodtak meg a hétvége kihívásaira.
Újraírt aerodinamika az autó elején
Az első légterelő szárnyvéglapjai egy újabb elemmel gazdagodtak, ami az idei szezonban a riválisok többségénél már bevett megoldásnak számít. Ezzel párhuzamosan az oldalsó légterelők, vagyis a bargeboardok területe is jelentősen átalakult, ugyanis egy magasabb belső, valamint egy hátrébb húzott második függőleges elem is felkerült az autóra.
A vízszintes szárnyacskákhoz csatlakozó új struktúra külső pereme sokkal lágyabb vonalvezetésű lett, sőt a belső elemek pozícióját is finomhangolták. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy a levegőt a lehető legtisztábban tereljék a padlólemez irányába.
Trükkös megoldások a hátsó szekcióban
A hátsó szárny véglapjain két új bordázat jelent meg, amelyek a lentről érkező áramlatok strukturálásában vállalnak kulcsszerepet. Ez a módosítás elősegíti a levegő felfelé áramlását az autó faránál, így a diffúzor sokkal hatékonyabban tudja kiszívni a levegőt a padlólemez alól, ami végeredményben nagyobb leszorítóerőt generál.
Ráadásul az oldaldobozok felső sarkai is észrevehetően kerekdedebb formát öltöttek. A különleges konfigurációjú hátsó szárny esetében a véglapok széleit lekerekítették, miközben a tartópillérek profilja és a szárnyállító mechanizmus dőlésszöge is megváltozott.
Aprólékos finomítások a diffúzornál
A kipufogócső nyomvonalában elhelyezett légterelő dőlésszögéből visszavettek az aerodinamikusok. A tartópillérrel való interakció megváltoztatása jelentősen befolyásolhatja a kipufogógázok és a környező levegő hátrafelé áramlását, miközben a rendszer alá egy apró extra szárnyacska is bekerült.
A diffúzor belső terelőelemeinek alapja egy határozottabb ívet kapott, amivel az áramlatok tágulását tudják sokkal precízebben menedzselni a mérnökök. Jól látható tehát, hogy a Ferrari egy rendkívül koherens fejlesztési irányt követve igyekszik maximalizálni a versenygép hatékonyságát, ahelyett, hogy teljesen új alapokra helyezné az aerodinamikát.