Adrian Newey legújabb kihívása – az Aston Martin élére állni a 2026-os szabályváltozások idején – kezdetben minden szempontból ideálisnak tűnt: új alapokra épülő autó, vadonatúj Honda erőforrás, Fernando Alonso vezetésével egy világbajnoki kaliberű pilóta, és mindehhez végtelennek tűnő anyagi háttér. Mégis, a felszín alatt egyre több aggodalomra okot adó jel mutatkozik.
Az első komolyabb probléma egy technikai kiskapu kihasználásának elmulasztása, amellyel a riválisok – különösen a Mercedes és a Red Bull – előnybe kerülhetnek. A 2026-os motorformulában a sűrítési arány új szabályai szerint 16:1-re csökken a statikus érték. Míg a Honda ezt a számot abszolút felső határként értelmezte, addig a Mercedes és a Red Bull a melegedés okozta fémtágulás révén működés közben magasabb arányt ér el, amit az FIA elfogad. Ez a „kreatív” értelmezés a gyakorlatban is mérhető teljesítménynövekedést hozhat – amitől a Honda lemaradt.
Mivel a japán gyártó nem része ennek a fejlesztési versenynek, jelenleg hátrányban van, és próbál nyomást gyakorolni a szabályozókra, hogy változtassanak. Azonban a 2026-os szezon kezdetéig ez nem valószínű, vagyis a Honda rögtön lépéshátrányban találhatja magát.
Ami még inkább aggodalomra ad okot, hogy a Honda ténylegesen elölről kezdte az egész projektet. Bár a márka éveken át sikeresen működött együtt a Red Bull-lal, a 2021 végi hivatalos F1-es kivonulás után a fejlesztési kapacitásokat más irányba csoportosították. Bár 2023-ban visszatértek egy új erőforrás-program ígéretével, a kiesett két év rengeteg értékes időt vett el a felkészülésből.
Azóta ugyan a Honda továbbra is szállította az erőforrásokat a Red Bull számára, ezek azonban a 2021-es világbajnoki specifikáció alapján „befagyasztott” motorok voltak. A háttérben a versenyprogram lényegében leépült, a Sakura-i fejlesztési központ bár híresen kiváló, mégis emlékeztet a múlt kudarcaira – mint például a 2015-ös és 2017-es sikertelen hibrid motorokra –, amelyek különösen Fernando Alonso számára hagytak rossz emlékeket.
A mostani projektnél továbbá nem lehet korlátlanul szórni a pénzt, hiszen a motorfejlesztés is költségplafon alá esik. Ez azt jelenti, hogy a Honda nem rendelkezik azzal a „bármibe kerül, csak működjön” típusú szabadsággal, amely korábban világbajnoki motorokat eredményezett. A pletykák szerint a fejlesztés költségeinek jelentős részét az Aston Martin tulajdonosa, Lawrence Stroll állja.
De nem csupán a Honda részéről vannak kérdőjelek. Az új motorpartner olyan, F1-es szinten tapasztalatlan beszállítókkal dolgozik együtt, mint az Aramco és a Valvoline. Az Aramco az üzemanyagfejlesztésért felel, ami kulcsfontosságú szerepet játszik a teljesítmény optimalizálásában. Bár már dolgoztak fenntartható üzemanyagokon az F2 és F3 kategóriákban, a Forma–1 technológiai szintje messze más szintet képvisel. Ami biztos: nehéz lesz felzárkózni a mezőny olyan rutinos szereplőihez, mint a Petronas, az ExxonMobil, vagy a Shell.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az Aston Martin projektje földrajzilag rendkívül széttagolt. A karosszériát és az autó más részeit az Egyesült Királyságban fejlesztik, a motor Japánban készül, míg az üzemanyag- és kenőanyagpartnerek más-más helyszíneken dolgoznak. Az ilyen szintű logisztikai és kommunikációs kihívás ritka még az F1-ben is. A Red Bull és a Ferrari legalább egy helyen, központosítva végzi ezeknek az egységeknek a fejlesztését, ezzel szemben az Aston Martin sokkal töredezettebb struktúrával dolgozik.
Éppen ezért került kulcsszerepbe Andy Cowell, az egykori Mercedes-motorfőnök, aki most Newey-ék projektjének koordinálásáért felel. Cowell tapasztalata döntő lehet abban, hogy ennyi különböző fél munkája végül összeáll-e egy koherens egységgé.
A technikai kihívások sora azonban még nem ér véget. A Honda új motorja állítólag a hibrid rendszerek, különösen az akkumulátortechnológia terén is lemaradásban van, holott a 2026-os szabályok szerint a belső égésű és elektromos teljesítmény aránya közel fele-fele lesz. Ráadásul az MGU-H, amelynek fejlesztésére a Honda hatalmas energiákat fektetett, teljesen kikerül az új erőforrásból.
A kérdés tehát nem az, hogy Newey és az Aston Martin képes-e nagyot alkotni – hiszen a szakmai háttér és az ambíció adott –, hanem az, hogy vajon a valóság utoléri-e a papíron ígéretes elképzeléseket. Ha a Honda motorral problémák adódnak, legyen szó teljesítményhiányról vagy megbízhatóságról, biztosan sokan rájuk mutogatnak majd, még akkor is, ha a történet hátterében ennél jóval összetettebb tényezők húzódnak.