A 2026-os technikai szabályváltozások nem csupán az erőforrások terén hoztak újdonságot, hanem aerodinamikai fronton is alaposan átrendezték a kártyákat. A McLaren mérnöki stábja úgy véli, megtalálták azt a rést a pajzson, amely döntő előnyhöz juttathatja őket a bajnoki küzdelemben, ez pedig nem más, mint a „rake”, vagyis az autó dőlésszögének drasztikus megváltoztatása, amely az elmúlt években szinte teljesen eltűnt a Forma–1-ből.
Mark Temple, a McLaren technikai teljesítményért felelős igazgatója szerint az új generációs autók tervezésekor sokkal nagyobb szabadságot kaptak a beállítások terén, mint az elmúlt négy évben. A szakember rámutatott, hogy a 2026-os előírások „lehetőséget teremtenek a hasmagasság szabadabb manipulálására”, ami azt jelenti, hogy a mérnökök úgy hangolhatják az autó viselkedését, hogy közben nem kell attól tartaniuk, hogy a teljesítmény drámai mértékben visszaesne.
Ez óriási váltás a 2022 és 2025 közötti időszakhoz képest, amikor a talajhatás miatt az autóknak szinte súrolniuk kellett az aszfaltot a tapadás érdekében.
A középút művészete
Az aerodinamikai filozófiák csatája évtizedek óta meghatározza a sportágat. A 2017 és 2021 közötti érát a magasan tartott hátsó rész (high rake) uralta – gondoljunk csak a Red Bull akkori megoldásaira –, ám a ground effect autók 2022-es visszatérésekor ez a koncepció használhatatlanná vált, mivel a maximális leszorítóerőhöz a padlólemeznek vízszintesen és a lehető legmélyebben kellett futnia. A McLaren elemzései alapján azonban a 2026-os szabályok egyfajta arany középutat képeznek a két véglet között.
Temple úgy látja, a kihívás most abban rejlik, hogy ötvözzék a korábbi korszakok előnyeit anélkül, hogy az autók érzékenysége visszatérne a kritikus szintre. Bár a szabályok komplexitása tagadhatatlan, a wokingi alakulatnál optimisták, hogy a csomagjuk a várakozások szerint nemcsak kiszámíthatóbb, de gyorsabb is lesz a pályán, köszönhetően annak, hogy a hasmagasság állításával újra játszhatnak az aerodinamikai egyensúllyal.
Alapvetések és új remények
Bár az aerodinamikai trükkök sokat hozhatnak a konyhára, a technikai igazgató óva intett attól, hogy csodafegyverként tekintsenek egyetlen megoldásra. Véleménye szerint „végső soron mégiscsak egy Forma–1-es autóról beszélünk”, ahol az olyan alapvető fizikai törvényszerűségek, mint az erőforrás teljesítménye vagy a gumik megfelelő működési tartományban tartása, továbbra is változatlanul a siker alappillérei maradnak.
A McLaren stratégiája azonban világos: ha sikerül a riválisoknál hamarabb és hatékonyabban integrálniuk a megemelt hátsó hasmagasságot az új szabályrendszerbe, az olyan lépéselőnyt jelenthet Lando Norris és Oscar Piastri számára, amit a szezon során a többieknek már nehéz lesz behozniuk.