Ma, 2026. február 22-én lenne hetvenhét éves a Forma-1 történetének egyik legmeghatározóbb alakja, Niki Lauda. Az osztrák pilóta 1949-ben látta meg a napvilágot Bécsben egy tehetős család gyermekeként, ugyanis nagyapja sikeres ügyvéd és üzletember volt. A felmenői között spanyol gyökerek is felfedezhetők, emiatt egyes történelmi források Juan Lauda Crespóként is hivatkoznak rá.
A fiatal tehetség üzleti tanulmányokat folytatott, de a család határozott ellenállásának dacára a benzingőz világát választotta. A szerettei nem nézték jó szemmel a sebesség iránti szenvedélyét, ő azonban 1968-ban megkezdte pályafutását a Formula Vee sorozatban. Később a Formula 3-ban folytatta, majd mindössze három szezon alatt eljutott az európai Formula 2-es bajnokságba, amit nagyrészt egy felvett banki kölcsönből finanszírozott.
Út a csúcsra és a vörösök korszaka
A királykategóriába 1971-ben érkezett meg, a March volánja mögött debütált, de a kiugró sikerek ekkor még várattak magukra. A két közös év alatt a legjobb eredménye egy hetedik hely volt az 1972-es Dél-afrikai Nagydíjon. A következő idényben már a BRM autóját vezette, amellyel az 1973-as Belga Nagydíjon az ötödik pozícióban ért célba. Ez a teljesítmény azonnal felkeltette Enzo Ferrari figyelmét, aki Clay Regazzoni javaslatára leigazolta őt a maranellóiakhoz az 1974-es szezonra.
Az olaszok abban bíztak, hogy a fiatal pilóta segítségével újra a régi fényükben tündökölhetnek. Lauda hamar meghálálta a bizalmat, ugyanis már az első évében öt futamgyőzelmet aratott a vörös overálban, ráadásul ebből hármat zsinórban húzott be. Az igazi áttörést az 1975-ös esztendő hozta el, amikor tizenegy hosszú év várakozás után ismét csúcsra juttatta a Ferrarit, megszerezve ezzel pályafutása első világbajnoki címét.
A drámai baleset és a hihetetlen visszatérés
A címvédés a következő évben elmaradt, az 1976-os szezon mégis örökre beíródott a sportág történelemkönyveibe. A Német Nagydíjon elszenvedett borzalmas baleset során a lángoló autóban rekedt, a kórházban pedig az életéért küzdöttek. Csodával határos módon alig néhány héttel később az Olasz Nagydíjon már újra az autóban ült, egy elképesztő negyedik hellyel életben tartva bajnoki esélyeit. A végső győzelmet végül a Rush című filmből is jól ismert riválisa, James Hunt szerezte meg az esős Japán Nagydíjon, ahol az osztrák versenyző önszántából feladta a küzdelmet, ugyanis a saját életét többre tartotta a trófeánál.
A következő idényben ismét felért a csúcsra a Ferrarival, begyűjtve második bajnoki elsőségét. Ezt követően két évet töltött a Brabham színeiben, ahol a folyamatos műszaki meghibásodások megakadályozták a komolyabb sikerek elérésében. A Svéd Nagydíjat ugyan megnyerte a hírhedt ventilátoros autó technikai fölényének köszönhetően, de azt a megoldást a későbbiekben azonnal betiltották.
Újabb bajnoki cím és a vezetőségi szerepkörök
A sorozatos kudarcok után közölte a visszavonulását Bernie Ecclestone csapattulajdonossal, majd minden idejét a hazájában alapított légitársasága építésének szentelte. A sebesség iránti vágya 1982-ben ismét a versenypályákra szólította, ekkor a McLaren ajánlatát fogadta el. Két szezonnal később egy rendkívül drámai végjátékban, mindössze fél pont előnnyel győzte le Alain Prostot, megszerezve ezzel harmadik világbajnoki címét.
Az 1985-ös szezon végén végleg szögre akasztotta a sisakot, utolsó győzelmét a Holland Nagydíjon aratta. A paddocktól sosem szakadt el igazán, 1993-ban a Ferrari műszaki tanácsadójaként tért vissza, ahol óriási szerepet vállalt Michael Schumacher leigazolásában. Később, a 2001-es és 2002-es szezonban a Jaguar irányítását is átvette, amiből később a mai Red Bull formálódott, de onnan végül több más legendával együtt távoznia kellett.
Hosszú szünet után 2012-ben vállalt ismét aktív szerepet a sportágban, amikor a Mercedes technikai tanácsadója és tíz százalékos részvényese lett. Az ő nevéhez fűződik Lewis Hamilton meggyőzése is, amivel egy történelmi sikersorozat alapjait fektették le.
A háromszoros világbajnok 2019. május 20-án, a Monacói Nagydíj hetében hunyt el Zürichben a korábbi tüdőátültetését követő komplikációk miatt. A szomorú hír hallatán az egész bokszutca a védjegyévé vált piros sapkában emlékezett rá, a pilóták pedig az általa használt sisakfestésekkel tisztelegtek a legenda előtt a hercegség utcáin, ahol 1975-ben és 1976-ban is diadalmaskodni tudott.