A japán versenyhétvége tökéletesen megmutatta az aktuális szabályrendszer kettősségét, hiszen a hibrid energiafelhasználási stratégiák ugyan szinte folyamatos helycseréket generálnak, de egyúttal komoly technikai fejtörést is okoznak a mezőnynek. A pilótáknak sokszor az ösztöneik ellenében, a komplex motorvezérlési logikának alárendelve kell vezetniük az autóikat, ami egy teljesen újfajta megközelítést igényel a pilótafülkében.
Ez a dinamika nemcsak az időmérős tempóra van hatással, hanem a közvetlen pályán zajló csatákat is drasztikusan befolyásolja, sőt, a versenyzők egyre gyakrabban érzik úgy, hogy érdemesebb a határon innen autózni a felesleges kockázatvállalás helyett. Lando Norris és Lewis Hamilton futam végi küzdelme azonban egy olyan kritikus hibára világított rá, amely azonnali beavatkozást követel az FIA és a csapatok soron következő egyeztetésén.
A kényszerített energiavesztés csapdája
A szuzukai vonalvezetés sajátosságai miatt a támadó fél számára a Spoon és az utolsó sikán közötti szakaszon volt a legérdemesebb elhasználni az extra energiát. A hatalmas sebességkülönbség ilyenkor szinte garantált, miközben a védekező autó a MGU-K támogatásának megszűnésével egy drasztikus lassulási fázisba kerül. A probléma gyökere a gázpedál kezelésében és a biztonsági előírásokban keresendő, ugyanis a szabályalkotók a kipörgésgátló szimulálásának elkerülése érdekében egy speciális energialeadási görbét kódoltak a rendszerbe.
Ha a pilóta egy padlógázas szakaszon extra rásegítést használ, de egy kanyarban kénytelen elemelni a lábát a pedálról, a motorvezérlés nullázza a folyamatot. Amint a versenyző újra gázt ad, a rendszer a szabályok értelmében kötelezően legalább egy másodpercig minimum 200 kW energiát zúdít a hajtásláncra. Ez azt jelenti, hogy a pilóta akarata ellenére is elhasználja a tartalékait, így a következő egyenesre teljesen védtelenné válik az ellenfelekkel szemben.
Ennek a jelenségnek már a futam elején is volt áldozata, hiszen Isack Hadjar versenymérnöke a rádión keresztül külön felhívta a figyelmet a veszélyre. A csapat egyértelművé tette, hogy a Spoon kanyarból kigyorsítva egyszerűen tilos elvenni a gázt a 130R-ben, ráadásul a pilóta a saját bőrén is megtapasztalta, hogy a pedál ismételt lenyomása indokolatlanul lemerítette az akkumulátorát a sikán előtti féktávra.
Harc a géppel az ellenfél helyett
Üres pályán autózva mindez még menedzselhető lenne, egy kiélezett küzdelemben azonban a helyzet sokszor pillanatok alatt kezelhetetlenné válik. Pontosan ez történt a futam ötvenedik körében, amikor Norris a friss lendületét kihasználva brutális tempóval érkezett meg Hamilton mögé a 130R felé haladva. A McLaren világbajnoka közel 330 km/órás sebességnél kényszerült gázelvételre, hogy elkerülje az ütközést a Ferrari pilótájával, aki a töltési fázis miatt ekkor már semmilyen elektromos rásegítéssel nem rendelkezett.
Norris a pedál óvatos adagolásával próbálta tompítani az energiavesztést, de a hatalmas sebességkülönbség és az újrainduló MGU-K görbe szinte belekényszerítette egy azonnali előzési kísérletbe. A manőver technikai háttere teljesen természetellenes szituációt teremtett, a brit versenyző pedig hiába próbált taktikázni, a következő egyenesben már esélye sem maradt a védekezésre. Egy 350 kW-os rendszer esetében ez az anomália sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint a korábbi érában.
„A probléma az, hogy a rendszer a 130R kanyarban is leadja az energiát, nekem pedig egyszerűen el kell vennem a gázt, máskülönben belehajtok az előttem lévőbe” – magyarázta Lando Norris a vasárnapi leintést követően, majd hozzátette: „amint újra rálépek a pedálra, az akkumulátor ismét aktiválódik, miközben én ezt egyáltalán nem akarom, de a gázelvétel miatt újraindul a folyamat, és egyszerűen semmit sem tehetek ellene.”