Fernando Alonso huszonöt év után ismét tesztpilótai szerepkörbe kényszerült, hiszen az Aston Martin idén bemutatott versenyautója jelenleg teljesen alkalmatlan a valódi küzdelmekre. A silverstone-i alakulat szezonkezdete felülmúlta a legpesszimistább várakozásokat is, sőt, a helyzet annyira drámai, hogy a csapat lényegében éles nagydíjhétvégéken próbál működőképes koncepciót faragni a teljesen elhibázott konstrukcióból.
A szakértőként dolgozó korábbi Forma–1-es pilóta, Jolyon Palmer szerint a gárda jelenleg a sportág történetének egyik legnagyobb bukását produkálja. Ausztráliában és Kínában a kettős kiesés jelentette a valóságot a csapat számára, míg Japánban csak a spanyol veterán tudott eljutni a leintésig, így a korábban dobogókról álmodozó istálló megítélése rohamosan romlik a paddockban.
„Ezekben a hetekben egyértelműen a sportág történetének egyik legnagyobb kudarcát láthatjuk, ugyanis a helyzet roppant súlyos” – mondta Jolyon Palmer az F1 Nation podcastben, majd hozzátette, az istálló csak komoly kompromisszumok árán képes egyáltalán eljutni a kockás zászlóig.
"A megbízhatóság és a vezethetőség érdekében borzasztóan vissza kell venniük a motorteljesítményt, és hiába futott Sergio Perez például egy erős versenyt Szuzukában, az Aston Martin annyira le van maradva tőlük, hogy Lance Stroll és a csapattársa számára sincs esély a küzdelemre.”
Palmer szerint a silverstone-iak három futam alatt elért egyetlen célba érése egyenesen siralmas, a kialakult szituáció pedig teljesen új szerepbe kényszerítette a mezőny korelnökét.
„Alonso lényegében egy tesztpilóta lett, és nagyjából ez minden, amit a csapat jelenleg csinálni tud a pályán” – fogalmazott, miközben leszögezte, ez a kijelentés egyáltalán nem a kétszeres bajnok kritikája, hanem a projekt totális csődjének látlelete. „Igazán kár, hogy ennyire versenyképtelenek, hiszen már a Cadillac is megelőzte őket, így semmilyen céljuk vagy valódi ellenfelük nincs az aszfalton.”
Hatalmas elvárásokból brutális zuhanás
A jelenlegi szenvedés különösen annak fényében fájdalmas, hogy az elmúlt évet a vezetőség még egy teljesen új, az élvonalat célzó korszak felvezetésére szánta. Adrian Newey és Enrico Cardile leigazolása, a csúcstechnológiás gyár, a friss szélcsatorna, valamint a Honda gyári támogatása papíron egy győztes formációt vetített előre, így nyíltan beszéltek a futamgyőzelmekről is, ám ebből az álomból mára semmi sem maradt.
A pályán tapasztalható kilátástalanság mögött nem egyetlen hiba áll, az autó ugyanis túlsúlyos és komoly aerodinamikai hiányosságokkal küzd, ráadásul a Honda-motor integrációja is rémálomnak bizonyult. Az elektromos rendszer vibrációi folyamatosan tönkreteszik a futamokat, így az új, kifejezetten az erőforrásokra fókuszáló szabályrendszerben az áhított gyári státusz egyelőre hatalmas hátrányt jelent.
Komplex műszaki válság
A japán aszfaltcsíkon a futam már inkább egy belső adatgyűjtési programra hasonlított, ahol a pilóták a riválisok támadása helyett különböző beállításokat próbálgattak egymás ellen, ami tökéletesen megmutatja a csapat jelenlegi fókuszát.
„Minden hétvégén megérkeznek, mennek néhány kört, majd jelentenek az autó egyensúlyáról, de ennek a folyamatnak ezen a ponton már semmi jelentősége nincs” – értékelte a helyzetet az expilóta. „Láthatóan kevés a leszorítóerő, de ha még a versenytávot sem bírják teljesíteni, akkor a Q2-es szereplés is elérhetetlen ábránd marad számukra.”
A brit elemző szerint a megoldás elméletben egyszerű lenne, hiszen csökkenteni kell a súlyt és növelni a tapadást, ám a japán gyártó hajtásláncának problémái valószínűleg nem oldódnak meg egyik napról a másikra. Addig pedig a mezőny egyik legsikeresebb versenyzője továbbra is csupán körözgetésre használhatja a vasárnapokat, ami a jelenlegi idény talán legszomorúbb pillanatképét adja.