Manapság a legtöbb Forma–1-es istálló a stabilitásra törekszik, így egyre ritkábbak az extrém csapatváltások a rajtrácson. Max Verstappen már több mint egy évtizede erősíti a Red Bullt, miközben Charles Leclerc gőzerővel kapaszkodik felfelé a Ferrari örökranglistáján, hiszen Michael Schumacher után immár ő teljesítette a második legtöbb futamot a maranellóiak színeiben.
A modern éra statisztikái azonban tartogatnak hatalmas meglepetéseket, ugyanis a spektrum másik végén olyan pilótákat találunk, akik szinte a komplett paddockot bejárták.
A hivatalos adatok alapján Nico Hülkenberg számít a királykategória abszolút rekorderének, a német versenyző eddig nyolc különböző formációban állt rajthoz. Karrierje során megfordult a Williams, a Sauber, a Renault és a Haas kötelékében, jelenleg pedig az Audi projektjét építi, miközben a silverstone-i alakulatnál három eltérő néven is szerencsét próbált.
Amikor a statisztika megtréfálja a rajongókat
A Forma–1 történelemkönyvei minden névváltoztatást önálló belépésként tartanak nyilván, ami komoly anomáliákat szül a vándormadarak rangsorában. Jenson Button pályafutása tökéletes példa erre a jelenségre, a brit világbajnok ugyanis papíron hét istállónál fordult meg, a valóságban azonban mindössze négy különböző gyárban dolgozott.
A Benetton-Renault átállás során lényegében ugyanabban az irodában maradt, ráadásul a BAR, a Honda és a Brawn triója is megegyező főhadiszállásról operált, így tényleges környezetváltozást csak a Williams és a McLaren jelentett számára.
Daniel Ricciardo mutatói kísértetiesen hasonló képet festenek, az ausztrál pilóta önéletrajzában szintén hét bejegyzés szerepel. A HRT, a Red Bull, a Renault és a McLaren mellett a faenzai gárda turbózta fel a számait, hiszen náluk Toro Rosso, AlphaTauri, illetve Racing Bulls néven is volán mögé pattant.
Extrém kalandorok és a legújabb belépő
A valódi költözködők között Jos Verstappen története az egyik leginkább lenyűgöző, a holland pilóta ugyanis mindössze nyolc szezon alatt hét teljesen eltérő csapathoz írt alá. Lényegében kézről kézre adták a középmezőnyben és a rajtrács végén, így a Benetton, a Simtek, a Footwork, a Tyrrell, a Stewart és a Minardi autóit is vezette, sőt, egyedül az Arrowsnál húzott le egyetlen évnél hosszabb időszakot.
Giancarlo Fisichella, Mika Salo és Johnny Herbert szintén tagja a hetesek elit klubjának, Salo ráadásul a beugrások koronázatlan királyaként vonult be a sportág történetébe. A finn versenyző az 1999-es idényben a BAR mellett a Ferrarinál is szerepet kapott a sérült Michael Schumacher helyetteseként, miközben a teljes szezonos szerződéseit szinte mindig egy év után felbontották.
A pilótapiac körforgása sosem áll le, aminek köszönhetően Sergio Perez a közelmúltban csatlakozott a hat csapattal rendelkező veteránokhoz, miután aláírt a frissen érkező Cadillac formációjához.
A mexikói versenyző karrierje négy Red Bull-os év után úgy tűnt, hogy véget ér, de a Sauber, a McLaren, a Force India és a Racing Point korábbi alkalmazottja sikeresen visszatért a mezőnybe az amerikaiakkal. Ebben a szűk körben olyan legendás nevekkel osztozik, mint a hat istállót megjáró Fernando Alonso, Rubens Barrichello, Jarno Trulli, Nick Heidfeld és Jean Alesi, bebizonyítva, hogy egy hosszú Forma–1-es pályafutás elkerülhetetlenül gazdag ruhatárral jár.