Aki csupán a pénteki szabadedzések végeredményére pillant rá Melbourne-ben, könnyen hihetné azt, hogy egy rendkívül szoros, négycsapatos csata elé nézünk az Ausztrál Nagydíjon. A nyers tempót tekintve ugyanis a Ferrari uralta az első gyakorlást, míg délután a címvédő csapat, a McLaren pilótája, Oscar Piastri futotta meg a leggyorsabb kört. A látszat azonban ebben az esetben csalóka, ugyanis a mélyebb adatok elemzése egészen más képet fest az erőviszonyokról.
A nap valódi győztese, ahogyan azt korábban Leclerc is megemlítette, egyértelműen a Mercedes volt. A második szabadedzés végén futott, teli tankos versenyszimulációk során az „Ezüstnyilak” megmutatták a W17-es modell valódi erejét. Míg az időmérős szimulációknál a csapatok gyakran játszanak az üzemanyag-mennyiséggel és a motormódokkal, addig a hosszú etapoknál az üzemanyagszint nagyjából mindenkinél hasonló, így ezek az adatok sokkal beszédesebbek.
George Russell teljesítménye egészen megdöbbentő volt a versenyszimulációk során. A brit pilóta körönként átlagosan 0.48 másodpercet adott saját csapattársának, Kimi Antonellinek. A legközelebbi üldözőjük a Ferrari színeiben versenyző Lewis Hamilton volt, ám a hétszeres világbajnok lemaradása is elérte a 0.6 másodpercet körönként, ami a Forma–1-ben tetemes különbségnek számít. Ez a tempófölény már az első edzés végén is felsejlett, ahol a Mercedes szintén gyorsabbnak bizonyult a Red Bullnál és a Ferrarinál a rövid, teli tankos etapokon.
Sokan feltehetik a kérdést, hogy ha a Mercedes ennyire gyors, miért nem ők végeztek az élen az egykörös tabellán? A válasz a telemetriai adatokban rejlik, ugyanis a német gyártó vélhetően jelentősen visszafogta a motorerőt az időmérős szimulációk alatt. Az Albert Park második szektorában, ahol az autók a legnagyobb sebességet érik el, a Mercedes mindkét autója csupán 279 km/h-s csúcssebességet produkált, miközben Oscar Piastri a McLarennel – ugyanazzal a Mercedes-erőforrással – 289 km/h-val száguldott.
Az adatokból tisztán látszik az úgynevezett „superclipping” jelenség, vagyis a Mercedes gyári csapata az egyenesek végén hamarabb fogyott ki az elektromos rásegítésből, vagy szándékosan visszavette a teljesítményt. A célvonalnál is hasonló volt a helyzet, hiszen Russell 300 km/h-s sebességet ért el, míg Antonelli szélárnyékban is csak 293-at, ezzel szemben Piastri 304 km/h-val repesztett. Úgy tűnik tehát, hogy a Mercedes még bőven rendelkezik tartalékokkal, míg a McLaren már jobban feltekerte a motorokat a pénteki napon.
A riválisok helyzete aggasztóbbnak tűnik a versenytempót illetően. A Red Bull a harmadik leggyorsabb csapatnak bizonyult a hosszú etapokon, ám a gumikülönbségekkel korrigált hátrányuk eléri a 0.8 másodpercet körönként. Ők a közepes keverékű C4-es gumikon futottak, amelyek elméletileg gyorsabbak, mint a Mercedes által használt kemény C3-asok, mégsem tudták tartani a lépést.
Még nehezebb helyzetben van a McLaren. Bár Piastrié volt a nap leggyorsabb köre, a versenyszimulációja csalódást keltő volt: a korrigált adatok szerint 1.7 másodpercet kapott körönként a Mercedestől. Csapattársa, a regnáló világbajnok Lando Norris teljesen más programot futott, így tőle nem láthattunk reprezentatív hosszú etapot.
Érdekesség, hogy az energiamenedzsment terén hatalmas a szórás a csapatok között, ami arra utal, hogy még senki sem találta meg a tökéletes receptet az ausztrál pályára. A Ferrari például a célegyenes végi sebességmérő pontnál meglepően lassú volt (Leclerc 294 km/h), miközben a célvonalnál ők voltak a leggyorsabbak (308 km/h). Ezzel szemben a Red Bullnál Isack Hadjar már az első szektorban elhasználta az energiája nagy részét, így a kör további részeiben jelentősen visszaesett a végsebessége.
A középmezőnyben is történtek meglepetések. Az Audi kifejezetten biztató formát mutatott teli tankkal: Nico Hülkenberg futotta a legjobb versenyszimulációt a középcsapatok közül, átlagosan 1.95 másodperccel elmaradva Russelltől, de csapattársa, Gabriel Bortoleto is jól tartotta magát. Ezzel szemben a Racing Bulls felemás napot zárt. Újoncuk, Arvid Lindblad egy körön remekelt a nyolcadik idővel, de a versenytempója gyenge volt, a mezőny végére csúszott vissza.
A sor végén a Cadillac és Valtteri Bottas szerénykedik, a finn pilóta lemaradása a versenyszimulációk során átlagosan közel 5 másodperc volt körönként, ami rengeteg. A Haas sem brillírozott nagy súllyal, ők az Alpine-pilóta Franco Colapinto és a másik Racing Bulls-os, Liam Lawson mögé szorultak.
Ami a stratégiát illeti, a gumikopás alacsonynak tűnik, így jó eséllyel egykiállásos futamot láthatunk vasárnap. A pálya javulásával a helyzet tovább stabilizálódhat, és a gumiszállító szakembere is optimistán nyilatkozott a keverékek viselkedéséről.
„A Melbourne-ben ismert szemcsésedési jelenség idén is megjelent, és általában az első tengelyen volt inkább megfigyelhető” – kezdte értékelését Simone Berra, a Pirelli főmérnöke, majd így folytatta: „Az első tapasztalataink szerint egyik opció sem tűnik különösebben hátrányosnak, így mindhárom keverék szóba jöhet a lehetséges versenystratégiákhoz. A kopás mértéke korlátozottnak tűnik, és a versenyzők számára jól kezelhető.”