A Katalónia Nagydíj második szabadedzése után egyre inkább úgy fest, hogy a pole pozícióért a Mercedes és a McLaren vívhat különcsatát Barcelonában. A többiek egy körön egyelőre érezhető távolságban vannak, még akkor is, ha versenyszimuláción más képet mutat a mezőny.
A katalán pálya hagyományosan pontos visszajelzést ad az autók valós teljesítményéről. A forróságban különösen fontos az aerodinamikai terhelés, a hatékonyság és az egyensúly, miközben az energiafelhasználást is precízen kell beosztani a hosszú egyenesek és a gyors kanyarok között.
Mercedes és McLaren külön ligában
A Mercedes autóján látszik, hogy bőven van benne tapadás és leszorítóerő, különösen kanyarban és kigyorsításkor. George Russell magabiztosan használta ki a plusz pályaidőt, és egyelőre előrébb tart, mint Andrea Kimi Antonelli.
Barcelona a keményebb beállításokat és a stabil első tengelyt jutalmazza, ami hagyományosan kedvez Russell stílusának. Antonelli ugyanakkor pontosan tudja, merre kell módosítani az autón, így az időmérő előtt még változhat a belső sorrend.
A McLaren sem marad el. Az MCL40 továbbra is erős a közép- és nagysebességű kanyarokban, ahol az autó aerodinamikai stabilitása különösen jól érvényesül. Lando Norris ezúttal is gyors volt, Oscar Piastri pedig alig fél tizeddel maradt el tőle, ami arra utal, hogy a wokingiak komoly ellenfelei lehetnek a Mercedesnek az időmérőn.
A Red Bull gondban, a Ferrari kétarcú
A Red Bull egészen más történet. Az autó jelenleg nincs összhangban a pálya igényeivel, különösen leszorítóerőből mutatkozik hiány. A kis légellenállás miatt az egyenesekben kifejezetten gyors, ám a kanyarokban ideges és nehezen kontrollálható.
A magas hőmérséklet és a lágy gumik várható kopása tovább súlyosbíthatja a helyzetet, így ha az istálló nem talál radikális megoldást a harmadik szabadedzésig, könnyen a negyedik erő szerepébe szorulhat vissza.
A Ferrari új fejlesztési csomagja viszont ígéretesen működik. Az első tengely érezhetően erősebb lett, az alulkormányzottság szinte eltűnt, a versenyzők pedig több etap között is az első szárny állításának csökkentését kérték - írja a Formula Passion.
Charles Leclerc különösen jól használja ki a javuló kanyarbejárati stabilitást, a 9-es kanyarban például kiemelkedőt nyújtott, és az abszolút legjobb második szektort futotta. Az adatok alapján a Ferrari szinte minden kanyarban versenyképes, bizonyos pontokon még jobb is a riválisoknál.
A gond az energiafelhasználás és a végsebesség. A fő egyenesben hamarabb jelentkezik a teljesítmény visszaesése, mint a konkurenciánál, és több féktávon is komoly visszavételre kényszerül az autó. Az utolsó szektorban ez különösen látványos, a 13-as és 14-es kanyar közti szakaszon akár 20 km/óra hátrány is mérhető.
Leclerc tempója reményt adhat
A forró aszfalt a Ferrari házon belüli különbségeit is megmutatta. Leclerc jól építi fel a köreit az erős első tengelyre támaszkodva, míg Lewis Hamilton inkább a hátsó tapadás hiányával küzdött, és nehezebben találta meg az ideális beállítást.
Versenyszimuláción viszont biztató a kép Maranellóban. Leclerc tempója a Mercedes és a McLaren szintjén mozgott, olykor még jobb is volt, legfeljebb 1 tizeden belül. A gumik hőmérsékletét stabilan tartotta, és nem szenvedett jobban a hátsó tengely túlmelegedésétől, mint a riválisok.
Ezzel szemben egy körön komoly kihívás vár a Ferrarira. Amikor a lágy keverék teljes tapadását és a motor minden lóerejét kell kihasználni, a jelenlegi adatok alapján nehéz lesz az első két sorba kerülni, még akkor is, ha a versenytempó esélyt kínálhat a felzárkózásra.
Az első nap összképe alapján a gumidegradáció kifejezetten magas. Több mint tízkörös etapoknál is jelentős visszaesés látszott, ami könnyen két bokszkiállásos stratégiát hozhat vasárnap, és komoly előnyt adhat annak, aki jobban tud gazdálkodni az abroncsokkal.