Sprinthétvégéken ritkán látunk releváns versenyszimulációkat, Miamiban azonban az idei szabálymódosítások miatt kilencven percre nyúlt az első szabadedzés. Ez a bőséges időkeret megengedte a mezőnynek, hogy teletankolt autókkal gyűjtsenek adatokat, így a szokásosnál sokkal pontosabb képet kaptunk a vasárnapi futam és a sprint várható erőviszonyairól.
Az öthetes tavaszi szünet legagresszívebb fejlesztési csomagjával a Red Bull érkezett a helyszínre, hiszen az idény eddigi részében komoly, 1,26 másodperces lemaradásban voltak a versenytempót tekintve.
A Milton Keynes-i alakulat hét újítást is bevetett a felzárkózás érdekében, a számítások szerint pedig sikerült nagyjából négy tizedmásodpercet faragniuk az eddigi hátrányukból. Sőt, az egyenesekben továbbra is az ő konstrukciójuk a leggyorsabb, ugyanis Max Verstappen autóján 333 km/órás csúcssebességet mértek az érzékelők.
A négyszeres világbajnok holland a pattogós floridai aszfalton is próbálta stabilizálni a gépet, azonban a kanyarokban továbbra is égetően hiányzik a leszorítóerő. Miközben az első számú pilóra tapad az élmezőnyre, csapattársa, Isack Hadjar komoly gondokkal küzdött, hiszen körönként két másodpercet kapott a legjobbtól, amivel teljesen beleszürkült a hátsó középmezőnybe.
Szorul a hurok a Mercedes nyaka körül
Bár a riválisok érezhetően gyorsultak, a stopper továbbra is a Mercedes minimális fölényét mutatja, az élen pedig elképesztően szoros csata zajlik házon belül. A különböző gumikeverékeket és az eltérő etapokat figyelembe véve a bajnoki listavezető Andrea Kimi Antonelli bizonyult a leggyorsabbnak a teletankolt autók között, ugyanakkor mindössze három századmásodperccel autózott jobb átlagot, mint George Russell. Mögöttük viszont már nem hatalmas űr tátong, hiszen Charles Leclerc a második számú erővé lépett elő, mivel a Ferrari érezhetően közelebb lopózott a németekhez a szezon első három versenyéhez képest.
A monacói pilóta átlagosan 0,33 másodperces hátrányt szedett össze körönként, ami komoly fejlődés a korábbi fél másodperces lemaradáshoz viszonyítva. Az olasz gárda továbbra is a kanyarokban brillírozik a leginkább, így a gyors, valamint a kimondottan lassú fordulókat tartalmazó első és második szektorban is kiemelkedően viselkedik az autó, miközben az egyenesekben folyamatosan értékes tizedeket veszítenek. Leclerc csapattársa, Lewis Hamilton egyelőre a negyedik erőt képviseli a mezőnyben, az ő átlagos lemaradása hat tizedmásodperc környékén mozgott az etápok során.
Küzd a bajnokcsapat, taktikázik a mezőny
A címvédő istállóként érkező McLaren egyelőre csupán a harmadik leggyorsabbnak tűnik a versenytempó alapján, hiszen közel kilenc tizedet kaptak körönként a Mercedestől. A wokingiak profilja kísértetiesen hasonlít a Ferrariéra, csak némileg tompább kiadásban. Miközben az első szektor gyors kanyarjaiban még tartják a lépést, a lassabb részeken, illetve a hosszú floridai egyenesekben már rengeteg időt buknak el a riválisokkal szemben.
Mögöttük a középmezőnyben az Alpine és a Haas diktálja a tempót, Franco Colapinto, Esteban Ocon és Oliver Bearman is magabiztosan mozgott a pályán, miközben Carlos Sainz egy komolyabb felvillanással jelezte a Williams potenciálját. Ezzel szemben az Aston Martin egyáltalán nem futott hosszú etapokat, a Racing Bulls és a Cadillac pilótái pedig óriási, több másodperces lemaradással zárták a napot a tabella legalján.
A hétvége sorsát azonban egy érdekes stratégiai húzás is befolyásolhatja, mivel a sprintformátum miatt a csapatok féltve őrzik a közepes keverékű abroncsokat. Ideális esetben mind a négy szettet megtartják a tétre menő szakaszokra, a Red Bull azonban az ellenfelekkel ellentétben már a nyitóedzésen feláldozott egy garnitúrát.
Mivel a miami aszfaltcsík hagyományosan kíméli a gumikat, és a száraz időjárás miatt minden az egykiállásos taktika felé mutat, ez az agresszívabb megközelítés akár döntő tényezővé is válhat a gumikopás menedzselésében.